Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Ló

szórásán végrett igás munkát másoknak. A fuvarozásnak régi hagyománya lehet ítányon, az idős Boros János még hallotta gyerekkorában öregektől,hogy Debrecenből Pestre lovaskocsikkal fuvaroztak gubacsot és visszaútban sót hoztak. Az ítány mellett húzódó sok évszázados "lágyát?

1 régi szekerező forgalmának lehetnek utolsó megnyilvánulásai ezek a szállítások. A vállalkozó gazda tél elején gyalog elment Debrecenbe, hogy fuvar után nézzen. "Lekocog,mint kis Collát Debrecenbe" - járt akkoriban a szólás róla.Megjött a hírrel, hogy hány kocsi kell, aszerint öt-hat vagy tíz fogat indult útnak egy csapatban. Először Tiszafüreden álltak meg abrakolni, éjszaka a hortobágyi Nagyállásnál háltak, másnap délután Debrecenbe értek s még este megpakoltak. Visszafelé hasonló beosztással haladtak s estére értek ítányra. A kocsikkal a piactérre álltak be, a lovakat ki-ki hazavezette istállójába, "addig csak rud mellett ett a lu a fődrül." Az emberek is hazamentek vacsorázni, de felváltva őrködtek tűz mellett a kocsiknál, míg hajnalban indultak tovább - Jászberényen, Nagykátán át Pest felé. Ekkoriban, a ault század közepén az átányi fuvarosok falubeli terménnyel is megfordultak a pesti vásárokon. Pest mellett azonban leginkább Hatvan,Gyöngyös és Eger piacára vitték az eladó terményeket. A gabonán kivUl kocsiszám hordták a baromfit,libát, malacot, gyapjút, fazekakban a kifőzött vajat, - vittek frissen sütött kenyereket is és az asszonyok szövött vásznait, zsákjait. Még szalmával is el-elmentek az egri piacra, utóbb a távoli utak egyre ritkultak, a közeli Heves jelentőségének növekedésével gyérültek az egri kapcsolatok is. A század elején kivételnek számított már Boldizsár János, aki mint fuvarosember még megfordult Komáromban, Sátoraljaújhelyen, líáramarosszigeien, Nagyváradon saját kocsijával. A fuvarosember herélt lovat tart, nem cserélgeti, jól eteti, hogy jő erőben legyen, de arra már nincs módja, hogy megkímélje a ssép, kényes járás kedvéért. "A gazda megtehette: a dolgot is elvégezze, meg jó lova is legyen. A fuvarosná má csak az a fontos, hogy sokat keressen.A fuvarosok azt mondták: szügyiről fejjük a lovat," a lónak a "hám mindig a nyakába van." "Aki fuvaros,az hajtja a lovát, nem adja el, öt meg hét esztendeig is tartja." Lovát rendszeresen'Vasaltatja'*, hogy teherrel járhasson az országutakon - szemben a maga földjét munkáló gazdával, aki ritkán patkoltat, s as országút helyett inkább földutakra tér. Igazi fuvaros,aki fogatával esztendőhosszat főképpen száliítá-