Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Ló

tája tul a Tiszán" - mondja egy másik gazda, annak kifejezésére,hogy ha időről-időre át is cserélte lovait, de nem kupeckedett. A tiszántúli vásárokra járás a mult század végén kezdődött. A vásárra általában vonattal utaztak le, s a vásárolt állatokat gyalog vezették haza, vagy később alkalmilag vett rossz kocsi mellé kötve hozták itányra. Ráhány esztendőben a csapatosan induló kupecek átányi kocsit fogadtak az odas visszaútra, főként azért, hogy hazafelé legyen hova kötni a frissen vett csikókat. Megtörtént, hogy egy kocsival 12 lovat is elhoztak:kettőt fogtak a rúdhoz,másik kettőt melléjük lógónak,további négyet hátul kötöttek meg, kettőt-kettőt pedig a kocsi oldalához, "egymás sarkát is letaposták." A hosszú kocsiút a tanulatlan, "ménesen nereit meg tanyasi töretlen csikók" betörésére is alkalmat adott, először kifárasztották őket, utána nyakukba tették a hámot. "Bgy hónapba ötször-hatszor jártunk vásárba" - emlékezik KÍ9 Samu - "ha kaptunk csikót, vettünk egy rossz szekeret, négy szál istrángot, négy szál gyeplőszárat, egy rossz pokrócot (amiből kumetszerü hámot rögtönöztek), gyöttünk haza. A mostani ember mihelyettünk má nem is tud rágondolni se, amin mink keresztülmentünk." Alig pihentek, lehetőleg éjszaka is haladtak. Néha elvétették az utat. "Felkötöttük a tanyán való embert, jól megyünk-e? Maj megett a kutya. Az meg mondta: dehogy mennek jól, ott a fordulatnál a másik uton kellett vóna menni..." Ha rövid pihenőre megálltak, mindig ügyeltek, "hazafelé legyünk a kocsi rudjávalfftl ne tévelyedjünk." "Mikor szabadon vezettük a lovat és ránk jött az álom: gunayasszunk, a csikók is hadd egyenek. De lábbal arra feküdtünk mindig, amerre menni kell hazafelé.A kötőfék a kézre vót csavarva..." A Tiszántúlról hozott lovak,csikók értékesítésére a közeli vásárok adtak alkalmat. "Birínybe jártunk ezek előtt, tavaszi meg nyári birínyi (jászberényi) vásárra. Fél Itány elment. Tót aki három kocsit húzatott (mert eladták előle a lovakat). Tót daliás hazafelé." Télidőben "a felfődiek maguk is lejöttek ítányra lovakat nízni.Alig mult el karácsony, jöttek a palócok" - mondja Targa Gábor. "Fogadtak faktert (közvetítőt), vettek csikót, nem vártak vásárt. Egísz tavaszig ritka nap vót, hogy ne lettek vóna palócok." A vasairól érkező gazda néha alig kötötte be istállójába az uj csikót, már tovább is adta nyereséggel. A kisföldü gazdaemberek másik csoportja nem a csikó gyakori el^nyös cserélgetésével biztosította lótartását, hanem azzal,hogy rend-