Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Ló

pós, nyugtalan természet.Munkára általában a herélt lovak megbízhatóbb?k, nyugodtabbak. "Kanca lóval nehezebb a bánás. Mikor a kancát eléri a sállás, napokon keresztül el sállik... Olyankor Tannak egyes lorak, aég rúgásra is képesek, farkalásra is,aláT6szik a gyeplőt a farok alá. Ka azonban megfedeztetődik, nyugodtabb. De csak bizonyos ideig, ha eljön az ot és fél hónap,hat hónap, a kanca megint irigyebb szokott lenni,a mellette leró társát könnyebben harapja." lltalában a kanca "tempósabb, idegesebb, több közötte a nem indítós." Az átány'.ak azt tartják,hogy a csikó 5-6 éree korában "ran meliovasulvö.", akkorra éri el teljes munkabírását. Jelenleg azonban többnyire már két-három éves korában munkára fogják a csikót, sőt néha még kétéres kora előtt is. Az ilyen "csikólovak" jóral kevesebbet bírnak a felnőtteknél. Ea például két kifejlett állat után tizenkét csomó gabonát felraknak a kocsira, a csikók után néha még hat csomó is tul nagy rakomány lehet. Kisebb a csikólovak teljesítménye az által is, hogy több pihentetésre ran szükségük, rövidebb ideig használhatók. Az átányi lovas gazdák első csoportjába épp azokat a kisebb földü gazdaembereket sorolhatjuk, akik fiatal csikókkal dolgoztak, s mire azok kifejlődtek, betanultak, eladták őket. A fogat nélküli kisfőldü eriberek, tehenekkel bájoló szegényebb gazdák számára efféle kisebb értékű csikóiovak megszerzése volt az egyik lehetőség, hogy a lovasgazdák sorába kerüljenek. (A másik lehetőség erős, munkabíró állatok vásárlása volt, kifejezetten azzal a céllal, hogy másoknak dolgozzanak rajtuk, mint fuvaros emberek.) A kisméretű gazdaság munkáit a gyenge csikók is meggyőzték. Ez a munka gyakran fáradságos volt, szántásban, sí őszi hidegekben is vezetgetni kellett például a tanulatlan állatokat. Az elvégzett munka mellett a csikók tartásának másik haszna az volt, hogy növekedésükkel, betanításukkal értékük megnőtt.Mikor a gazda eladta őket, s helyükbe ujabb csikókat Tett, árukból jelentős öszszeget "elvághatott". "Egy-két éves csikókat hoztak az Alföldről" mondja Boros János - "innen meg vitték a felfődiek, az kellett nekik. Néha megvót egy érig is. Felcsendítettük a csikókat tavaszi takarmánynyal, ugy rittük Tásárra... Télbe kinereltük a lovakat, tarasszal jó pízt kaptunk írte." Akinek pedig nem rolt takarmánya az átteleltetéshez, sietve végezte az őszi munkát s a csikókat hamar vásárra ritte, hogy eladhassa még a szántási időben mikor kelendő a lő,s csak tavaszszál szerzett helyettük ujakat. A kisföldti gazdaember nem tudta volna kihasználni egy pár ki-