Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)
Állattartás
rosabban a jószág szolgálatára rendelt másik eszközcroport; a jószág tisztogatására való felszerelés. Azelőtt nem sok gondot fordítottak a jószág rendben tartására. "Hogy pucolták a tehenet? - gyerekkoromba még sehogyse" - mondta Yarga Gábor. "Akinek 5-6 teheni vót, tenyérnyi vastagon állt rajta a trágya, taTasszal oszt lehányta, mikor elvétkééit ." Az uj állatok mellett az egyszerű csutakok mellé ekkor társultak általánosan és állandóra a különféle kefék, vakarok, gonddal faragott farokfésuk. Ekkor vált virtus dolgává a fényes szőrű tisztán tartott állat. A változó, egyre nagyobb arányú takarmányozás, bővebb aljazás szintén kiegészítette az istálló fölszerelését. A répával pl. jött a répagyalu s a pászoló teknő, pászoló kosár. A jószág körül végzett munkák,a jószág munkája és haszna azonban egymagában nem ad képet arról, hogy mit jelent az állatállomány 1tány életéhen. Ha valaki kulturális tradícióinktól, megszokott herendeaéseinktól függetlenül, elfogulatlan szemmel, mintegy madártávlatból nézne Alanyra, bizonyára egyik legelső s legfontosabb benyomása lenne, hogy az egész település életét milyen nagy mértékben meghatározza emberek és állatok egymáshoz igazodó, egymásra tekintő életritmusa, berendezkedése. Maga a falu emberek számára épített házak mellett jószág számára emelt hajlékokból tevődik Össze,melyek a hagyományos rend szerint külön övezetet is alkottak. Az egyes napok idejének beosztása,tagolása, de magának az esztendő múlásának a tagolása is igen nagy mértekben az állatokhoz igazodik. A kihajtás és a beszorulás forduló az -gesz család munkabeosztásában. A nap múlása a nyájak kihajlásához és behajtásához, a jószág etetéséhez, mint szilárd pillérekhez alkalmazkodik. Az elvetett növények tenyészidejűk legnagyobb részében - ha aggódó figyelem kiséri is őket - magukra hagyva felnőnek.az állat etetése, gondozása azonban mindennapos munka. Az átányiak maguk is szinte mint a család hozzátartozóit tartják számon a jószágállományt. A látogatóba érkező a családtagok után a jószág hogylétárol Í3 érdeklődik. Beteg állat sorsának változása, nagy jószág megellése számontartott esemény a szomszédságban, rokonságban is. A hagyományt, a hagyományos értékrendet betartó gazda megértéssel, kímélettel dolgoztatja az állatot,pihenőt ad neki "ugy kíaíltük a csikót, gyerekünket se jobban, csakúgy tartottuk, mint az eladó lányt, aegkiméltűk. ! T gy hozzánk vannak nyőve, mint a gyerekünk" - hallani. A£onos gyógyszerekkel kúrálják sokszor az állatot, mint az embert. Hallottunk arról, hogy a bábát hívták jószág elléeéhez.Ilpusztult állat-
