Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás

aewett ősszel, majd eladj* terasszal, de nagyon kicsi eredmény vót azen, ugy ia történt, ócsóbban adta." Bátrabb, feltörekvő gazdák inkább aég a családnak szükséges búzából is adtak el ősszel, hogy ne heverjen hiába a padláson és árát haszonnal forgathassák jószágneveléssel. "A buza fejkvótábul eladtam egy pár mázsát, vettem állatot, ami nevel tavaszig" - emlékezik például Targa Gábor. "Leginkább egy hasas disznót vettem, akkor a malacokat eladtam, mevvettem megint a búzát, a disznó ingyenbe maradt." Általában a jószágnerelés jelenti a gazdálkodásban a lendítőerőt, a vállalkozások, kockázat és nyereség lehetőségeit,a vagyonosodás útját. "Mikor valaki elérte magát annyira, hogy tud több jószágot tartani, jószágot szerzett" - magyarázta Kis Samu. "líer a jószágbul bír szembe szállni a helyzettel, azzal tud fölfele menni. Jó fias disznó, fias tehén, minden esztendőbe meg vót a reménye, hogy valamit ragaszszon" (Toldet vegyen), "ügy van ez, ha egyszer eléri benne az ember magát, mindennel tele van, megy az magátul. Ha egyszer meghízik, az már nem hányja le a hust könnyen." Aki valami nagyobb beruházást tervez, általában jószágneveléssel készül föl rá. Boros János életrajzából idézünk erre egy példát. "Annyira tudtam haladni, három aegellős tehenem vót. Erdőtelken eladtam egyet, annak az árábul vettem a jákóhalmi vásáron egy uj kocsit. A másik kettő megmaradt, meg két bornyu. Mind a kettő befolyatott, lett négy megellŐs üsző. Most má hozzáfoghatsz a házépítéshez, gondoltam,azon az őszön hozzá is kezdtünk." Madarász János, mint szegényebb gyalogember, egyszerűbb házra pályázott. "Vót kétéves üszőborjua, ahhoz a takarmányt is ugy be tudtam szerezni,ho^y biztosítva vót a téli takarmány" - meséli. "Bérbe laktam még. Meggondoltam, ha eladom a takarmányt meg az Üszőt, azt az öreg belső házat meg tudom venni... Semmi egyebet, asszony,eladjuk az üszőt, eladjuk a takarmányt - mevvesszük a házat." Még több kockázattal, de még nagyobb nyereség lehetőségeivel számolnak azok, akik a változó kereslet-kínálat alakulása szerint adják-veszik, hozzák távoli vidékről s viszik idegen vidékre az állatokat. Korábban csak a környező vásárokra hajtották jószágukat az átányiak vagy a faluba látogató kereskedőknek adogatták el. Emlegetnek lengyel kupeceket is, akik lovat kérődtek, mészárosokat, akik marhaféxáéri, jirkáérc j-ttek.