Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás

trágyázással, utána nagyon jó a vetemény. Az ilyennek mán rózsás az élete... Mer hiába Tan födje, ha nincs állatállománya, az olyan csak tengódik. MüTelni nem tudja rendesen, trágyája nincs.Az ilyen aztán az adóhátralékos. A fődjinek nem Tót jó keresztapja, nem Tiselte gondját, ráfizetett." A közTélemény pontosan számont art ja, melyik gazda hogy Tan állatállománnyal ellátva. Akinél a birtokához arányos az állatlétszám, "elérte magát" (bár ebbe beleszámít a megfelelő felszerelés is). "Alig hogy elértük magunkat, itt Tan a kár, megdöglött az a nagyon jó tehén" - panaszolta egy gazdaember. A tekintély és a rang sem csupán a föld területén, minőségén múlik, hanem azon is:"hogyan áll benne a gazda'*. Jól pedig az áll, sLinek megfelelő állatállománya és felszerelése Tan, adósság nem terheli. Tannak átmeneti zónák - mint az 5-6 holdas gazdaságok - ahol vállalkozó kedven s szerencsén múlik, hogy a jószágtartás egyaránt kínálkozó többféle lehetősége közül melyiket választja a gazda s milyenné alakltja így gazdaságát. "Az embertül függött"- mondják"az egyik megcsináltatta pézér, a másik két tehénnel kuszmálta, a harmadik rendes igát tartott ugyanahhoz a fódhoz, a magáét is megcsinálta, meg másnak is dolgozott." A korábbi időszak nagy lehetőségei azonban mikor szegény emberek s jómódú gazdák a legelőre támaszkodva jelentősen tulszaladhattak a jószágtartás átlagos keretein - megszűntek. A jószágtartásnak van egy a háztartás s egy másik, a gazdaság felé tekintő arculata.A háztartásnak az állatokból hós (disznó, birka, baromfi, nagyritkán borjú), tej és tojás-haszon jut. Közvetlenül fölhasználta ezenkívül a család régebben a bundának, kömdönnek szánt magyar juhok bőrét, a fonás céljára lenyírt gyapjút, a libákról, kacsákról lekopasztott tollat, pelyhet. A lő, a szarvasmarha s a birka megszárított trágyája a fátlan Tidék egyik fontos tüzelőanyagát adja.Mindehhez még hozzácsatolható az állatok szőrének, bőrének,szarvának,csontjának néhány jellegzetes, de az állatartás egészét nem igen érintő fel* használása. A gazdaság az állatok ronóerejét igényli."A kis szerszám az ember ere j ivei jár, a nagyszar szám a jószág erejirel mozog" - mondják as átányiak. Csak az a gazdaság képes maga erejéből a növénytermesztés minden munkáját elvégezni, amelyiknek igás jószága s hozzávaló nagy szerszámai vannak. Az átányi társadalom szerkezetében az egyik legfontosabb választóvonal éppen a "gyalogemberek" s "igásemberek" között húzódik, attól függően, hogy van-e igavonó állata (s hozzávaló igás fel-