Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás

len sovány területeket csatolt a közlegelőkhöz. Közben 1901-ben megszűnt az ugarban való legeltetés lehetősége is,a vetéskényszer feloldásával, öregemberek a jószágtartásra tekintve most is fájlalják est a változást. "1 szabad gazdálkodás azt hozta a népnek a nyakára,hogy ettül (a nagy jószágállomány tél) megszabadult,ma se lehet annyi jószágot tartani,nincs egyebe,csak az a kis gyepi (közlegelő-résse)... Mikor a szabad gazdálkodás bejött,megütődött mindenki mindeatül." 1 legelőterület csókkenésével változott a legeltetési rendszer. A mult század végén például a lovak tavasztól legalább is hordás,nyomtatás idejéig ménesen voltak, s még nyomtatásban is éjszakánként legelőre jártak velük.A kint háló csikőménes 1901-ben, a szabad gazdálkodásról folytatott per idején szűnt meg.A naponta kihajtott "kijáró ménes" még fönnállt néhány évig,de az első világháború előtt szintén megszűnt. A kint háló gulya még megvan most is, de létszáma lecsökkent s bizony "nem hozza már be a hátán a havat". A disznót már a mai öregek fiatal korában nem hajtották makkoltatni a hegyekbe, de a konda még tavasztól őszig kint hált a legelőn,az anyakocák kint fiadztak. A századfordulótól jött szokásba, hogy a fias disznókat esténként haza hajtják, és 1927-től a teljes kondát behajtják estére. A hazahajtás azt jelenei, hogy a disznókat otthon is etetik,a korábban teljes ellátást adó legelő egyre mellékesebb, kiegészítő szerepre szorul. Hasonlóan megfordult a nagyjószág tartásában is a legelő s a vetett takarmány szerepe. Azelőtt a széna s a takarmány kifejezetten az átteleltetésre gyűlt, most meg az az általános vélemény: "nyárba mindig sokkal több takarmány elfogy, mint télbe." A legelő jelentőségének lecsökkenésével a jószágtartás alapja jelenleg egyre inkább a szántóföld. As átányi gazdálkodás jelenlegi rendje a földbirtokhoz arányítva megszabja as állattartás mértékét is. A földmüvelés és as állattartás ugyanis szorosan egymásra van utalva.A hármas forgó a buza mellett szálas- és abraktakarmányok közt osztja el a földet s eredményét voltaképp akkor hozza meg,ha az utóbbiak termése "állatén keresztül" értékesíthetőJL föld megmunkálásához viszont igaerő, termőereje fenntartásához trágya szükséges. Kakas József magyarázata szerint: "egy rendes 10-12 hódas fődes embernek okvetlen kell lenni minden három hód fődre egy számosállatnak. A főd el is bírja tartani, utána pedig a trágyára irgalmatlan szüksége van. Az ilyen gazda minden évbe meg bír másfél-két holdat trágyázni. Lucerna is van, az is fölér a