Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás

jit hossza esztendőkön át. Négy fiával együtt vőt pásztor, magok lován szaladoztak..." Nem hiába fáradoztak, mert "nagy jövedelmi vót még akkor a pásztornak" - és mint a gazdaemberek hozzáteszik - "egy ostorral kereste meg". "így csordás a kis fiával 40-42 köböl életet keresett. Ha 300 marhát őrzött, kapott még 150 kenyeret, egész évbe elég vót, még karácsonykor is azt ették, pedig 3-4 kutyát tartottak." i régi "valóaágos" pásztorok a földmunkához nem értettek) ők nem kaszáltak,nea kapáltak. Se voltak másféle különleges ismereteik.Izek között az első a jószágorvoslás,ennek ők voltak elhivott szakértői a községben. A kondások, mint disznóölők is szerepeltek,- télen a gazdaházakhoz őket hívták, hogy "megszórják a hízót". Pásztorok a specialistái a bőrmunkának is: ostrofonás, tarisznyavarrás,bocskorkészítés a mai napig pásztori munka.Többen a famnnkához is értettek: a magok botján, ostornyelén kívül cifrára faragták az asszonyok,lányok kezébe valő guzsalyokat, mángorlókat, mosósulykot. Az ünnepeknek, névnapoknak pásztorok a hivatásos köszöntői} karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor külön kalácsfélét sütnek nékik a gazdasszonyok,amit a köszöntésért kihajtáskor zsákjukba gyűjtenek. As állattartás leírt régi rendjének átalakulását több uton is nyomon követhetjük. Igyik lényeges, sok következménnyel járó változás az állatfajták átcserélődése volt:a régi ridegtartásra alkalmas fajták helyébe uj, értékesebb, de kényesebb állatok jöttek.A másik nagy horderejű változás a legelők s rétek rohamos kisebbedése volt.A nagyarányú régi legeltetés helyett egyre inkább szálas- és abraktakarmányokról kellett gondoskodni a jószág számára. Mindezzel összefügg, hogy számszerűen általánosan csökkent az átányi állatállomány s egyre szűkült a kis- és törpebirtokosok jószágtartásának lehetősége. Az uj fajtájú, uj módon tartott állatok mellett változtak az istállóépületek s a jószág körül használt eszközök is,általánosságban átformálódott a jószág gondozásának és ellátásának rendje. A fajtaváltozás az egyes állatfajtáknál nagyban-egószben párhu zamosan, egyidőben folyt le (részleteiről a következő fejesetek írnak). A lóállomány átcserélődése a mait század nyolcvanas éveitől vált erősebbé, a kibontakozó lőkereskedéssel, a hadsereg számára való minőségi csikóneveléssel, állami mének megjelenésével.A marhaállomány fajtaváltozásában a közbirtokosság egy 1911-es határozata jelenti a fordulópon tot, mikor a csorda mellett a magyar bikákat piros-tarkákkal váltották