Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás

A jószágnevelés fő célja a szaporulat, a minél nagyobb állatállomány volt. "Tettek csikót meg bornynt nevelőbe" -mondja Boros János'nem bánták, ha tiszta hnzaszalmával tartották is,csak mennyi van,hadd legyen minél több.Mikor megadta az ujat az Isten, kiverték a legelőre, Lő meg tehén lett belttle ősszel."! szaporulat értékesítése volt a legbiztosabb, legáltalánosabb pénzszerzési mód. "Csikót mán esztendős korába is adtak el. Egy csikó kifutja egy féhely fődnek az adaját, ugy számították. Tagy egy disznót neveltek egy fertály főd sdajába, vagy kettőt egy főhelynek. Kisasszony napra hajtották el." A mainál jóval nagyobb állatállomány átteleltetésére a jelenleginél ugyan terjedelmesebb, de mégis csak szűkös kaszálók szénája, meg a gabonafélék nyomtatása után visszamaradt szalma, törek,pelyva és kevés kukoricaszár szolgált.A takarmányrépa, lucerna csak az 1866-os tagosítás során kimért "kisdaráb földeken" kezdett terjedni; a zabosbtikköny is csak lassanként vetette meg lábát az ugar vetésre felszabadított feliben. Az állattartás kritikus időszaka a tél volt. Jellegzetesen mutatja ezt, hogy a teheneket nem egyszer felesben adták ki teleltetésre: a tejhaszon mellett a fele jószágot megkapta, aki vállalta, hogy télen át enni ad nekik. "Megette sok részi még a napraforgó kórét is" - emlékezik Boros János. "Csupa ri vót tavasszal. ...ugy kevergőzött ki a ribül meg tetübül."Számos anekdotikus történet kering a tavaszra legyengült állatokról. "Olyanok vőtak a marhák tavasszal" mondja Orbán Ferenc- "a szél eldütögette.Tót Fáinak két nagy fehér ökri vőt, marhája is sok... A nagy ökör elkezdte egy zsombék ődaláhd dörgölni a szarvát, oszt elbukott.Nem bírt felkelni,ugy kellett feltámogatni ." A nagyarányú legeltető állattartás idején megbecsült hivatás volt a pásztorkodás. A pásztori rend régi jelentősége különösen akkor tűnik szembe, ha a jelen felől tekintünk vissza rá. Ma kevesebben is vannak a pásztorok s egyetlen kivétellel már nem örökölt vagy gyermekkorban tanult foglalkozásuk a jószág őrzése - akadnak köztük cigányok, gyengeelmójüek s alkalmi elfoglaltságot kereső szegényemberek.A II. vi lágháboruig a pásztorkodás élethosszig tartó hivatás volt és sokszor firól-fira szállt. Pásztorfogadáskor megbecsült,hozzáértő férfiak versengtek, hogy elnyerjék a számadó - pásztorság tisztségét. Nem egyszer földes gazdák is beálltak a nyáj mellé.Gyenes Istvánnak 24 hold földje volt, mégis csikósnak ment a 70-es években "szeretetbül". "Madarász Abdámnak 15 köblös födje vót, mégis gulyásnak állt. Kiadta felibe a főd-