Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás

iz ugarak és tarlók legeltetési rendjénél s nyájak egymássá^ egyeztetett érdekei mellett közbeszólt még s földek trágyázásának s legeld állatokkal való megtisztogatásának szempontja is. As öregemberek leginkább a disznónyáj munkálkodását említik as agárban. "Ott oszt rét jö buza. A disznónyáj felszántotta, kereste a gyökerit a dudvának, akkora lyukakat dort, szántás elJtt be kellett rángatni kapával. Tiszta, hevert föld került vetés alá." As agarak és tarlók nyájakkal való trágyázásának többféle módja volt ismert. A birkát hetenként kétszer arrébb-arrébb állított léckába rekesztették éjszakára, delelőre, így szabályozták, hol szórja el trágyáját. De a disznónyájat, gulyát is "halasztották" az ugarban."Addig még le nem bányáit, a pásztor meg a bojtár körülállta. Meg vőtak, akik szalmát it vittek ki, abba nyugodtabban lefeküdt a marha." Sfféle trágyáztatásra előre megállapodott a gazda. "Meg vót alkudva, ezé fisettek. Még mikor a szomszédéra rászart, azt is felszedte, áthányta a magáéra. A közbirtokosságnak fizetett, de a pásztornak borravalót adott, korán behajtsa, meg nehogy hamar fölzavarja." Más gazdák saját földjükön kutat ástak a tarlókat járó nyájak itatására s ennek fejében kötöttek ki trágyástatást. "lét sírkut vót a Kakas Fái foldj in, ott itattak, két hétig szaratott érte a gulyás, a Bodi uton való fődbe egy hétig, meg a Tenki uton egy hétig. Még a vályút is kivitték." Ebben az időben az átányi állatállomány jóval népesebb volt, mint a mai. As extenzív állattartás lehetőséget adott szegény embereknek is jószágnevelésre. "Míg ménesre ment, addig lehetett három lova annak is, akinek nem vót csöpp fŐdje se" - mondják az öregek - "felér fődet dógozott, elment nyomtatni,kaszált neki. Mikor bent kellett tartani télen-nyáron,mán kevesen tudtak tartani,sokba kerflt..." "Zsellérember, csak masszája (zsellér része) vőt, de kaszát részibe, aratásnál is kapott árpaszalmát, töreket,tudott jobban tartani állatot... Tót esetleg három marhája is." A nagyobb földünek, például a 24 holdas "féhelyes" embernek, "vót négy lova,két teheni, három-négy gulyabeli marhája, hozzá csikó, borjú. Nyomtatott buzassalmát ettek,soványak vőtak, de nem törődött az ember, csak mennél több legyen". A jómódú gazdáknál pedig 35-40 nagyjószág is telelt - egy istálló be se fogadta őket.Kata ötvösék kertjében például emlékezet szerint három istálló állt: "egy kisebb estálló vót a gulyabeli marhának,- a csikónak, bornyunak meg 6 nagy estálló előtt vót külön egy kisebbszertt estálló. A nagyba vótak fi fejős tehenek meg a lovak, abba aludtak az emberek."