Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás

ftattartás "Bijon fijam, mikor körünéztünk, itt egy birkafalka, ott eg; gulya" - idézte 1954-ben a 68 érés Juhász József nagyapja egykori szavait. Tágas legelók, népes nyájak képe bontakozik ki mások beszédéből is, mihelyt a régi gazdálkodásra fordul a szó. "A Tarnátul a Tiszáig vót a legelő... A Tiszára jártak itatni,a Bikkbe makkoltatni." "1 kondát kihajtották a Bttkkbe,as egész falu nyáját egybe... Mikor hazajött, nem akart enni, mer sakkhoz szokott. Kern ismerte meg a gazdáját." "Ha egy lovat el akart adni, vagy baja vót az ott be való lónak, a tarisznyát a vállára tette. Tőt, kát napig kereste, míg megtaláta a gulyát, ménest" - sorolják az idős emberek. S tágas legelőkre való emlékezésbe szomszéd községek legelőterületei is bele vannak foglalva. 1 tiszamenti faluk, elsősorban Tiszanána kiterjedt legelőire a közelmúltban is "béreltek** jószágot, főképpen növendék marhát s ökröket a jómódú átányi gazdák. De jóval nagyobb volt a legelő terület a község határán belül is - 1865-ös adat szerint 2228 holdat, a határ 27.6 JÉ-át tette ki. Ha ehhez hozzászámítjuk a réteket (melyek nyáron szintén felszabadultak a legeltetésre) s a nyomásokba Osztott szántóföld egyharmadát,a legelőnek hagyott ugart,azt találjuk, hogy as átányi határnak ekkor mintegy 42 %-a füves terület volt, s csaknem 60 %r-i% állandó és időszakos legelőterületek alkották. Olyan határ képe ez, melyben domináló szerepe van as extensiv állattartásnak. A legelő nem csupán tágas volt - időben is hosszabban kihasználták. "As öregek azt tartották, ha szent György napkor semmi se vót a határba, akkor is ki kellett menni... Isett as esső októberbe, a gulyás bejött a falu alá, itt vert tanyát, azt hitte,aznap este majd beszorul. De még akkor* este vissza kellett menni. - Kifelé az anyátok! Tán a templomba akartok menni - majd begy öt tök, ha féllábszárig ér a hő... Akkor gyött be a gulya, mikor a havat hozta be a hátán, akkor számolt a pásztor." A legelőn szigorú rend szabályozta, melyik nyáj merre járhat. "Be vót osztva: disznónak, birkának nem vót szabad ott, ahol a tehencsorda és a gulya járt. Viszont a kint háló gulyának is elhatározták, milyen legyen a járása. A pnsztabiró kijelölte, ezen a héten itt,aztán ott legelteesen a pásztor, ki is hancsikolták."