Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Szőlő

vahordó kassal hazahoztak a tyúkoknak: hadd szedegessék a szőlőmagot. Még a malacok is szívesen megropogtatták. A szőlő szolgáltat ezen kírttl száras szőlővesszőt. A metszés után szalmakötéllel, dróttal kis kévékhe kötik a "vinyegét" s télen tüzelőnek használják el. Jár Velőié a szőlőpásztornak is holdamként két kéve. A pásztor még a kenyerét is vinyege tűznél sütötte, gazdaembernél azonban leginkább gynjtósnak használták el a tűzhelyen, tőzegganaj alá. Jő hasznát vették még a vinyegének szőlőbe!i építkezésnél is. "verett íaJP közé tették szalma helyett. léha lehetett haszna még a zöld "tördelésnek" is. "Esetleg egy kocsiderékkal hazahoztunk a tehénnek" - mondja Kiss Samu - "de jobban elhánytuk, gunyhő fedelinek, szegőlíknek használtuk.lívelrül azzal borítottuk be a nádat, zsúpot, hogy ne vágja a varjú, fíreg ne esse." A szőlőben s a szüretnél használatos eszközök, meglehetős önállósággal kiválnak a gazdasági felszerelésből. Csak a négy-öt holdas szőlősgazdáknak van a szőlőben pincéje, ezek ott tárolják borukat s csupán eladáskor hozzák a községbe. Különben a boros edények mindig a lakóháznál vannak, a kamrában. Egykor a metszőkés is a házpadláson, a horgasokba beszúrva állt. A többi szerszámot, - így a furkót, ásót,gereblyét, kapát, horolót - lehetőleg kinn tartják a szőlőben. Akinek épülete van, oda zárja be. Akinek nem volna, különféleképpen rejti el. Az ásót például egy tőke mellé szúrják le a földbe, mintha karó volna, a furkót, gereblyét venyigével takarják be,fa mellé állítják s behányják gallyal; némelyiket fára akasztják, hogy az ágak rejtsék.