Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Gyümölcs

Gyümölcs Valamikor az alma, körte,szilva,aszalvány javát kocsizd árasok hozták ítányra. A gyümölcstermesztés nem régi keletű. A szőlőkben voltaképp az újratelepítéssel, az első világháború körűi jelentek meg a gyümölcsfák,a régi szőlőben szinte vadon növő meggy és szilva mellett. A falusi portákon, kerteken is azóta szaporodnak a fák. Ma az őlaskertek s a tágasabb porták képéhez hozzátartozik néhány gyümölcsfa is, és bár még mindig szép számmal jönnek gyümölcsárusok ítányra, most már akadnak átányi gazdák is, akik kocsirakomány-számra viszik a gyümölcsöt piacra.Főként a Tisza felé eső községekben kelendő az átányi gyümölcs. "Esztendőrül-esztendőre viszik a szőlőt, barackot, dinnyét iömlőre,Sarudra, Kánára,* - mondják - "még Egerbe is hordják háton az almát." A gyümölcstermesztés azonban nem általános, s mikor egy-egy család megszedi a termést, számos rokonnak, szomszédnak kedveskedik belőle,akiknek maguknak nem terem. "Az eperfa kezdődött legelőször" - emlékezik Boros János.Eperfák gyerekkorában voltak a községben is,a szőlőben is. "Ráztuk ponyvára az epret, kifőztük pálinkának. Nálunk két eperfa vót otthon, minden este a vashoroggal merráztuk,a két hízót kieresztettük rá." Az eperért eljöttek Eömlőről is, mivel ott még az sem termett,s fazékszám vitték, nem sajnáltak még tojást vagy pénzt sem adni érte. A fehér epret becsülték többre, édesebb volt, erősebb pálinka, édesebb lekvár készüli belőle. A többi gyümölcsfajta meghonosítását az Eger-Gyöngyös környéki gyümölcstermő vidék példája serkentette.Emlegetnek gazdákat,akik fs csemetéért eljártak ezekbe a községekbe s onnan kértek tanácsokat gon dozásukra is. Érkeztek ügynökök Pestről is, "kinek minő kell,fölírták, ugy küldték le postán." A növekvő érdeklődés már az első világháború előtt módot adott egy ítányra származott parasztembernek, hogy csemete-kertet nyisson. Vállalkozása azonban a háborúval abbamaradt. Utóbb egy cibakházi ember kísérletezett néhány évig faiskolával a Gál János féle tanya mellett. De tanították a gyümölcsfák korszerű gondozását az iskolában is. A falu szélén, a szakképzett mezőgazda Nyerges Mihály háza mellett volt faiskola. "Mindig kimentünk, egyik osztály dilelőtt, másik dilután" - emlékeznek az idős emberek - *és csemetéket oltottunk." "Majdnem minden esztendőbe vót, hogy ráváltak az őtások,ugy adták el a közönségnek, a következő évbe vadat ültettek a helyébe."