Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Dohány

Dohány Inikor a 10 holdon felüli átányi gazdákat 1952-ben szerződéses dohányteraesztésre kötelezték, a dohányali relé s nem volt egészen ismeretlen előttük s a aunkában nem kellett pasztán a kapott írásos utasításokra támaszkodniok. iz átányi szegények között, ameddig emlékeznek, mindig akadtak dohányosok, kik a közeli s távoli uradalmakban kertészkedtek. A dohánykertésznek;, gyakrabban kukásnak nevezett családok száma időnként a 130-at is elérte. Hozzájuk verődtek - néhány esztendőre bár - egyes vállalkozó szellemű, nagycsaládu gazdák, akik "rosszul állottak" s akik a dohányosaággal lendítettek sorsukon. Együd Sámuel gazdát emlegetik, aki igen eladósodott s az egyik átányi uradalomban két kukásalja földet vállalt. Itthoni birtoka megmunkálására egy fiával járogatott haza szántani, nyomtatni, míg családja a tanyán a dohányt művelte. "Hegy év alatt helyrejött, minden adósságát kifizette, házat és istállót egyszerre épített, olyan házat, hogy addig a faluba nem volt olyan. Jószágot az uraságnál nyájastól tarthatott." - Az is szokás volt, hogy a nagycsaládu gazdák egy-egy fiugyerekuket elállították kukásbojtárnak, vagy a leányt dajkának a kukásokhoz 4-6 hetes időtartamra, hogy ruhára való pénzt kereshessenek maguknak. "Elállított Pónuz Rózsa bátyám még csomózni is" - emlékezik Boros János gyerekkorára - "ne búsulj semmit, egy őtözet ruhád lesz belüle. Hat hétig vótam ott, 26 forintot kaptam. Szent György napi hevesi vásáron ruhát vettünk rajta. Hogy örültem én, nem maradok én el senkitül, van nekem ruhám minden ünnepre." Arra is van példa,hogy egy-egy összekerült fiatal pár, "aki azt kereste, hogy hogy tudna szerezni", elment dohánykertésznek. A dohányosságról azt mondják, hogy "piszkos, de zsíros mesterség". "Az vót a legjobb cég, esztendő múlva teheni, disznó ja vót, 4-5 év múlva házat vett, kapaszkodott a világba.

M Ezért nehezen mondhatnánk, hogy az átányi kukások zárt társadalmi réteget képeitek volna, inkább olyan kis foglalkozási csoportját a feltörekvő szegénységnek, amelyikhez - a jó pénzkereset reményében szivesen csatlakoztak mások is. Az előzmények - melyek 1944-el értek véget - vonzóvá tették a dohányos munkát az átányiak szemében. Másrészt a községbe visszahúzódott egykori dohányosok jelenléte - akik az 1945-ös földosztás révén kisföldü emberek lettek - biztosítékot nyújtott arra, hogy kisérletük sikeres lesz, mert van mellettük szakértő kisegítő bőséggel.így kötői-