Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1961)

Dömötör Sándor: Gesztenye termelés Vas megyében

az egymással küzdi régi, elavult és elavulóban lévő, valamint a* uj

9 haladó elemek bonyolult, egymásnak ellentmondó összefonódását látja és a kultúrát alakulásában, fejlődésében vizsgálja*.

183 A gesztenye termelésben melyek azok a kulturelemek, amelyek tekintet nélkül a történelmi korokra állandóaknak látszanak, mert állandóan megújulnak az anyagi szükségszerűség következtében és melyek a történelmi - ókori és középkori - fejlettebb és haladottabb kulturelemek, amelyeket a társadalmi struktúra következményeiként szemlélhetünk? A legegyszerűbb elemek: a gesztenyefa meghagyása, a körülötte lévő fák irtása, a magnak az állatok által való széthordásának és "elültetésének" megfigyelése, a gyümölcs leverése bottal és felszedése csiptetővel, a gyümölcs "szabad" szedegetése, nyersen való elfogyasztása, parázson való megsütése. Fejlettebb történeti korú elemek;.^ fa tudatos szaporítása és gondozása, lángon és parázson, serpenyőben és boton (koszorúban) való sűHse; főzése, szárítása, megőrlése, vándorkereskedői uton való értéktíítése. A gesztenyemüveltségnek ezen elemei közeli rokonságot mutatnak más,európai gesztenyés-területek hasonló elemeivel. Részlates kiértékelésük még nem lehetséges hiányos adataink miatt (a jelen feldolgozáshoz hasonló részletességű munkát kutatásaink során nem láttunk), azonban alaposabb kutatás sem hozhat lényegében uj eredményeket, mert a gesztenyefával kapcsolatba hozható kulturelemeket (szerszámokat, munkákat) a legegyszerűbb és legkezdetlegesebb formákban és kapcsolatokban láttuk. Az európai gesztenje-kultúra elemei mindenfelé a római kultúra színező hatására mutatnak, ezeken a területeken: a gesztenye a római kultúrában lett kultúrnövény, hasznct hajtó termeivény, kereskedelmi árucikk, termelésének és fogyasztásának hagyományos eszközei és módjai innen sugároztak felénk is. A gesztenye "őskori" táplálék kultúrájában nem élhetett több gesztenyo-kulturelem, mint amennyit niai vasmegyei kultúrájában is fellelhetünk, mert a létükhöz szükséges anyagi tényezők lényegükben ma sem változtak meg

, az ember és a gesztenyefa közötti viszony a legősibb idők óta sem fejlődött lényeges mértékben. Megváltozott azonban a társadalom, amelynek táplálkozási szükségletei a termelőeszközök fejlődése folytán sukkal fejlettebb, sokkal gazdaságosabb módon nyernek kielégülést, mint amit a bonyolult módszerekkel előáilítható gesztenyeliszt jelent. Ennek a fejlett társadalomnak a kultúrájában lényegesen csökkent jelentőséggel, - mint csemege, - de ősi formában, változatlan alakban ma is élnek azok az elemek, ameljels a fejlett, bonyolult, összetett formájú kulturelemeknek is alkotóré-