Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1961)
Dömötör Sándor: Gesztenye termelés Vas megyében
részét a török időkből. 24 1 Rajna-vidéki gesztenyéseket még romai telepítéseknek hitték, és ezt a véleményt a magyarországi gesztenyésekre is kiterjesztették. Elvétre azzal a felfogással is találkoztunk,hogy szőlőink öreg gesztenyefái nem ültetéssel kerültek helyükre, hanem a szőlőnek kirágott erdőtéren "észszerűen meghagyattak és árnyékokban épültek a présházak." 26 Bél Mátyás 1735-ben és Korabinski János a XVIII század régé felé már felismerték, hogy a gesztenyések nem korukban mesterséggel ültetett fák ligetei, hanem ősidőktől maradtak ránk. Tudták róluk, hogy igen régiek, hogy ujakat ritkán ültetnek, de az ősi8ég kérdése, mely a gesztenyefából élő emberek életformáját is jellemzi, náluk még nem merülhetett fel társadalmilag is kiélezett formájában. A hatalmas gesztenyefák méltán keltenek bámulatot és sejtelmes gondolatokat a múlt emlékein merengő szemlélőkben. Szeghalmy Gyula Írja: "Telem község baloldalán 7-8 (régebben 12-13) méter törzskerületü 25-30 méter magassága fákból álló gesztenyés terül el... Fényes, hoszszú, finom fogakkal csipkézett haragoszöld lereleik a babér nemes formáira emlékeztetnek. Nyáron barkáző, ősszel érő termése kifejlett fánként több métermázsa. Fája szívós, acélos, nehezen korhadó. Ezeknek az ősi fáknak az életideje meghaladja az ezer éret. Korszakok törtek fel és multak el alattuk..." 27 * Svájci és olasz kutatók szerint a gesztenyefa i.e. 1500 körül az Alpok déli lejtőin még nem fordul elő. Szerintük a gesztenyefa ezeken a vidékeken nem ősi növény, hanem időszámításunk kezdetén terjedt el. 2 ® Ízzel ellentétben Neuweuler (1905) a bronzkorszakbői származtatja a Po folyó vonulatának északi szélein és Felső-Savoyában talált gesztenye fa- és termés-maradványok alapján. Az általunk ismert ujab pollőneleaző kutatások szerint a gesztenye Svájcban (Tessin) a neolit és a bronzkor idején települt. Tehát legújabb erdőtörténeti korszakában a gesztenye - magától értetődően emberi beavatkozás következtében - szélesebb körben aránylag rövid idő alatt terjedt el. A svájci Kaeser szerint a sző története is erre utal.^° A magyar gesztenye sző kétségtelenül a latin castanea szóra megy vissza:es viszont a görög kasztanon . valamint az örmény kask (gesztenye) és kaskeni (gesztenyefa) szóval függ össze. A szót görög kereskedők terjesztették el a pontusi országokból a Balkán félszigetre és a római vidékekre: Vergilius idejében fordul elő a latin nyelvben először.^ A császári időkben a mandulától és a diótól a gesztenyét nuces castaneae
