Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1961)

Dömötör Sándor: Gesztenye termelés Vas megyében

néven különböztették meg. A gesztenye szónak a nyelvtörténet által felvázolt utja nea jelenti a növény vándorutját is, csupán azt, hogy nemesebb fajtáinak kereskedelmi uton való terjesztésében a görögöknek és a római

aknak je

lentős zzerepflk volt. Bapaics a magyar gesztenye szót délszláv eredetűnek tartja. Szerinte n

a szláv települők délen szerezték és onnan hoztak gyümölcsészetüket, ahol tovább élt a római örökség." A gesztenye szó tehát európai vándorszó, melynek a magyarokhoz való pontos útját még nem tudta meghatározni a magyar nyelvtudomány. Akár a latin castanea

. vagy többesszámban castaneae

. akár az olasz castagna

. akár a német Kastanie vagy a legkevésbé valószínű szláv kosta

nj alakból indulunk ki, mindenütt súlyos hangtani nehézségekre bukkanunk.

3

* Helynévként ma ismert alakjában már 1268-i oklevélben megtaláljuk: Ad vnum Berch Gezteneberche vocatum" .Köznévként padig Körmendről 1364-ből való az első ismert adat: "

Veniret ad duas arbores vnam videlicet Geztenyefa

, et aliam Rakatyafa."^^ Bátky Zsigmond 25 vármegyéből hordott össze a gesztenye szóbál képzett helyneveket és megállapította, hogy a szelíd gesztenye mai elterjedése összevág "gesztenyés" helyneveinkkel.^ Szerinte azonban nem mindenütt gesztenyeerdőket és kőkori gesztenyéseket kell keresnünk, ahol ilyenféle helyneveink vannak, hanem főképpen mesterséges telepítéseket, amelyeket a középkori várak, kastélyok, várkertek, kolostorok gyümölcsösöket építő-telepítő földesurai és egyházi férfiai létesítettek. A középkor kultúrájában a gyümölcsöskerteknek már jelentős szerepük volt és ezekben a kertekben a gesztenyefa sem hiányzott.^ Termése sokkal kívánatosabb "uri" csemege volt, mint azt a mai életben levő szerepénél fogva gondolnánk. Rapaics szerint a középkorban igen elterjedt volt az erdei makkok gyümölcsként való használata.

38 Kedveltségüknek egyik oka volt, hogy a gesztenyét is az aszú gyümölcsök, a könnyen eltartható és szállítható gyümölcsök közé sorolták, mint a görögök és a rómaiak. A leves gyümölcsök eltartási módjai a régi időkben nagyon nehézkesek, bonyolultak és drágák voltak, s csak igen kevesen ismerték. Az eddigi kutatások tehát azt igazolják, hogy a gesztenye termelésének tanulmányozásánál történelem előtti, ókori és középkori európai művelődési hatások szövevényével találkozhatunk megyénkben is.A szó története azt igazolja, hogy a gesztenye a rabszolgatartó korba* lett kereskedelmi árucikk: a szó nem a fa, hanem a gyümölcs korai elterjedésének időpontjára utal, A gesztenyefát kultúrnövénynek nevez-