Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Diószegi Vilmos: Emhergyógyitás a moldvai székelyeknél

kor végezték. Ujholdkor éppen tilos volt kezdeni. 8 amíg Pasztinában este, addig Gajcsauban reggel öntötték. A lészpediek ttnnep kivételével bármelyik nap elTégeshették ezt, ezzel szemben a gajosánaiak csak hétfőn, szerdán és pénteken.! lábnikiak ugyancsak tartották az utóbbi három napot, sürgős esetben azonban bármikor Öntöttek, - ünnepnap ki Tételével . Az ólmot három ízben öntötték. Pusztinában háromszor vagy kilencszer, Lészpeden és Gajcsánában kilencszer, Lábnikban pedig háromszor,vagy pedig az első ízben kilencszer, a második alkalommal ötször, a harmadik esetben pedig háromszor. A gajcsánai, lábniki és lészpedi öntőasszony földtálba öntötte a kezdetlen szótlan vizet, a pusztinai viszont éppen földtálat nem használhatott erre a célra.Az előző három község kanálban olvasztotta az ólmot, az utóbbi lábasban} az előbbi három a beteg feje alá dugta a rongyba csavart ólmot,az utóbbi viszont ládába tette;az előbbi három község öntés után azonnal kiöntötte a vizet a tálból, a pusztinaiak ezzel szemben ott hagyták a beteg ágya a~ latt. Amíg az olvadó ólomhoz a lábnikiak és a lészpediek nem nyúltak semmivel sem, addig a gajcsánaiak sarlóval megkaparták, a pusztinaiak pedig kanállal kavarták, sőt az utóbbiak zsírt is cseppentettek bele. Lábnikban az öntés után nem végeztek más műveletet,Gajcsánban és Lészpeden azonban szenet vetettek a vízbe, Pusztinán pedig az ólom három darabkájával és szentelt barkával megfüstölték még a beteget. Az ilyen és hasonló inetnikus kérdések magyarázatára most éppen úgy nem térhetünk ki,miként nem vizsgálhatjuk az interetnikus kapcsolatokat sem. Pedig ezek is sokat igérőek. Külön probléma csoportot jelentenek pl. a magyar és a románnyelvű ráolvasások. Kezdve attól, vájjon miként hatott a románok közismerten elevenen élő ráolvasőgyakorlata a magyarság ráolvasás használatára, s folytatva azzal, vajon az egyes magyar és román ráolvasás szövegeknek milyenek a kapcsolataik.Számos esetben román nyelvű a szöveg, sőt gyakran az adatközlő is hangsúlyozta, hogy románból fordította. Be az sem zárható ki, hogy a románok is lefordítottak magyar szövegeket, sőt nem lehetetlen talán még az sem, hogy egy-egy magyar ráolvasás átkerült a románokhoz, ahol tovább élt,miközben a magyarságnál elpusztult, s román nyelven újra visszakerült. Ilyen példa lehet esetleg az a pokolszökés elleni ráolvasás, amelyben fehér ló áldozatra találunk utalást. - Mindezekre a kérdésekre most nem térünk ki, csupán néhány probléma felvillantásával szerettünk volna rámutatni a téma bo-