Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Dömötör Ákos: Mihályiak sümegi lakodalomban

menyasszonytánc van, hanem háromtánc, és a menyasszonyt ilyenkor a kintrekedtek kérik fel.) Ezután tánc és nöta váltogatta egymást reggel 6 óráig. Ekkor a mihályi rokonok és ismerősök vonatra ültek. Régen napokig, de most csak egy napig tartott a lagzi, mert sok vendégnek hétfőn már munkába kellett állnia, és a hazautazás nem volt éppen egyszerű dolog. A vőlegény és a menyasszony aránylag messzi származása miatt két dunántúli vidék lakodalmi szokásai találkoztak egymással. A lakodalom elemei nyersen keveredtek az egymást alig ismerő vendégek tömegében; hol ez, hol az a szokás keltett visszatetszést vagy éppen sikert, de a kezdetben egymással nagyon mereven viselkedő társaság lassanként feloldódott a hagyományos és művelődésbeli különbségek találkozásánál. A lakodalomban a mihályiak szokásai lényegesen élénkítették a hangulatot, tréfásabban is viselkedtek, mint a sümegiek. Ujabb magyar népdalokat, slágereket énekeltek legszívesebben, egyik félnél sem volt észlelhető különbség daltudás terén. Nagyon sok csárdás volt; keringőztek, polkáztak és tangóztak szívesen,néhány szving is akadt a múlatás során. Mindkét fél igyekezett "wasan", polgárosultan viselkedni más-más alapról kiindulva. Végeredményben a helyi hagyományok egy általánosabb, polgári jellegű szűrőn, mint érdekességek, kuriózumok és nem mint mélyen átélt szertartásos emlékek keltek életre ebben a hangulatos lakodalomban. Dömötör ikoa