Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Kallós Zoltán: Asztalok, székek a gyimesi és moldvai magyaroknál

10. ábra A gyiaesieknél is régiesed tárgyformák őrződtek Beg a eoldvai magyaroknál. Moldvában a legtöbb helyen sóst is kicsi asztalról esznek.Legelterjedtebb a kerek asztal. Szögletest egyet láttán, a lészpedi házigazdámé'knál»8ok helyen nincsen is egyáltalán nagy asztal,még a tiszta házban sem, csak a kicsi, amiről esznek. Nagy asztal itt csak módosabb helyeken van.^ Nincs nagy asztal, tehát nagy székek sincsenek. Az ilyen kicsi aszfalt étellel megrakra is szokás elétenni. A málét szokták így hordozni. ÏÏgyanis a háziasszony, mikor a málé megfőtt, a ftttő mellé teszi az asztalt, s az üstből reá borítja, felszeli cérnáTal, és szerteosztja az asztalon. Moldvában is van egy kis "lapicka", amivel a málét összenyomkodják, miután megfőtt, és ennek nyelére tekerre a cérnaszál. Moldvában is ki szokták vinni nyáron az asztalt a ház eleibe. A kis asztalt itt sohasem szokták leteríteni abrosszal, s így van ez még ma is. Moldvában csak búcsúk alkalmával terítenek asztalt. Akkor sem a kicsi asztalt, hanem ha a háznál nincs nagy asztal - melyet itt ugyanis csupán búcsúk alkalmával, nagy ünnepeken szoktak használni, leterítve abrosszal - bakokat állítanak fel, mire deszkát raknak, és azt terítik le. Halotti tor alkalmával is, vagy lakodalomkor is élnek vele, de inkább csak búcsú alkalmával. A nagyobb Ünnepnek megfelelően, díszesebb abrosz kerül az asztalra. Evés után a kicsi asztalt ágy alá teszik, vagy a lapjával a fal felé fordítva felállítják. A hár. töltésire is kiteszik. Nyáron láttam a kerítésre is felakasztva, Űg] hogy egy vagy két lábát átvetették a kerítésen (14.ábra). 11. ábra