Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Kovács Ágnes: Szépmezőszárnya meséjének magyar redakciói

- Király Kis Miklós, hadd Mg a huszonnegyedik fejemet,odaadón a napot* Sa,mikor kérdezte tűle, kan Tan, azt mamija: - Ott ran a nyereg pekrée alatt* Se neki a lóra mán három lábon is sebesebben tudott menni, mint akinek négy lába Tót, neki csak három lábú lóra rét. lem kivette a csillagokat (napot), hanem odatette a csillagot, meg a hódat a naphoz, a háromlábú Innak a nyeregpokróca alá. A fejét lerágta, ű meg felült a háromlábú Iura, oszt elment az Öccséhez. Az ű saját lovát,meg elengedte. Mikor felkőtt az öccse, azt mondja neki: - Ládd Öcsém, megmondtam, hogy el me aludj, most mán megette valami állat - azt mondja - a Innak a lábát, hogy tudunk menni tovább a háromlábú luval? Nade sebesebben ment, mint az övék a négylábú. Mikor mán megmondta az öccsének: - Na most mán, Öcsém, megyünk hazafele, meg vannak mindenek. Kifele értek az erdőbül, hát leszólt egy kis ember a fa tetejéről. Azt mondja: - Király Kis Miklós, azt hiszed a tied a nap és a hód, meg a csillag? Azt mondja: - Hát kié? Azt mondja: - Az enyém. Na,Király Kis Miklós fogja magát, hogy felmenyen a fára, leveri a kis embert. A megintelen, mire ú félig ért,ameg leugrott a háromlábú Iura, elvitte, elment vele. Na, akkor elkűtte a kisfiút haza, az öccsét, hogy menjen, os*t mondja a királynak, hogy hogy járt. Az meg mikor haza ment, hát tömlöcbe tették a fiút, hogy hát várták haza a bátyját, akkor elpusztítják mind a kettőt. B meg menyen, mendegél hetedhét országon, szegény fin, keresztül. Bgyszer tanált egy embert. Sírt. - Miért sírsz,te ember? - Hogyne sírnék - azt mondja - ha kinyitom a szememet, keresztül látom a világot és nem látok tovább.