Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)
Kovács Ágnes: Szépmezőszárnya meséjének magyar redakciói
Addig mentek, hogy esek elérének Világkováecsához. Isten áldja mag Világkováccsa testvér! Iaten megáldja Világszárnya testvéri Baak hogy mind a kettő táltos rőt, ismerték egyik a mást, s neviken szállottak egymáshoz. Mi járásba vagy,testvér Világszárnya? Abba a járásba Tagyak, hogy Isten segedelméből kivátsaa világnak TilágojSágját, de sagita te fas rajtam! Csinájj magad nekem egy akkora üstöt, hogy tizenkét szekér pénz belé férjen! De te addig főjzed, meddig vijsza térülök, mat én immá menyek es! S aval tovább indulának. Addig mentek mig elértek egy rézhídat. Ott agyán 5 minden rézből vőt, még a fák a a fű es. Keresztül mentek rétta, s ott éccokára megnyngnttak. A testvérei hogy erőst fárattak vőtak, leültek, lefeküttek s elaluttak. Világszárnya fennvőt hosszá éjen. Nem alutt. Boceresak jő a hatfejű sárkány, s megbotorkájzott a hídon. Az a híd az övé vót. Mi van veled lovam? Mit botorkájzol? Tán nincs itt Világszárnya? Vaj itt van. Ha itt, ma este a húsából eszem, s a vériből iszom. Immá lájsuk meg, mondja Világszárnya. Kutya tolvaj anyádot, lovaidval letapottad füvemet! ... hogy birkojzunk? ... Hogy akaró, te régibb vitéz vaccjmondta Világszárnya. Birkózni kezdtek. A sárkány beléütte Világszárnyát bokáig a fődbe. Világszárnya megragadá a sárkányt s beléütte övig. Rágatta a kardját, s leszelte a fejit. Mind a hat fejit bevette a híd alá, lovastői, mindenestől. Csak rikojtani kezdte: lejjetek bátyám! ... mitőte alusztok, feljöttek a csillagok! Kejjetek fel, s mennyünk! Felkeltek,meghálálták a jő Istent, hogy feljöttek a csillagak. Onnét elindultak,elérték az ezüst hidat, s átalmentek réta. Na testvéreim egyetek s nyugodjunk le. Testvérei elnyuguttak, s ő mind csak lábon maratt, hőjszu éjen. Jött a tizénkétf árkány. Lova megbotorkádzott a hídon.Ha lovam, ne botorkájzál! ... tudom nincs itt Világszárnya? Vaj itt van! ... mondta a lova. Ha megölöm,bórt iszom a farán. Meglájsuk, hogy lesz,mondta Világszárnya. Kutya tolvaj mindenedet, füvemet letapottad, dögeidvei megetetted! Haragutt a sárkányjmet ezüst fú vőt. Immá hogy küzsdjünk? Hogy akarc # me te vagy a nagyobb vitéz, mondta Világszárnya. A sárkány magragatta, s beléütte tárgyig a fődbe. Világszárnya kikőtt, beléütte övig a sárkányt, s leszelte mind a tizenkét fejit. Kejjetek testvéreim! Mitőte aluszunk feljött az álldott hód es! Kejjetek csak bátran! Felkőttek a testvérei, meghálálták a jó Is-
