Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)
Kovács Ágnes: Szépmezőszárnya meséjének magyar redakciói
tennék, hogy megláthatták az álldott hódat es. Azonba az egéjsz világ es könyörgött értik, mikor meglátták, hogy haszonba járnak. Kiindultak eseng, s elérték az aranggy hidat es. Keresztül mentek rétta, ettek ittak, s elnyugtattak. Testvérei elaluttak, de 6 mindosak nem nyugutt le. Ment a huszonkótfejű sárkány, de annak es csak megbotorkájzott a lova. Mit botorkájzól? Ijsse nincs itten Világszárnya? Taj itt van! Ha itt van, hát a vériből iszom, s a húsából eszem ma éjen. Meglájsuk, eszel-e, vaj nem? Hogy birkojzunk? Hogy akarc. Te régibb vitéz vacc! Birkózni keztek. Birkóztak egy darabig, de nem szerették. Akkor vágni kezdték egymást a kardokkal, ügy se szerették. Akkor azt mondta a sárkány: Legyen Világszárnya egy vaskerek, s belőle leszen egy réz kerek. Mennyének fel két hegyre, s onnan jöjjenek le egymásnak. Mikor ejsze mennek, mejikből kitörik,az leszen a vesztes. Hát kitörött a rézből. Most se szerette a sárkány. Azt mondta legyenek tüzek. Belőle kék láng, Világszárnyából verej s láng, s égejsék egymást. Égetni es kezdték egymást, há mejen felettük egy varjucska. A szájába vitt egy tál viajszt. Csak mondani kezdte a sárkány: csókacska, csókacska, cigány fiúcska, erejszd reá verejs lángra azt a tál yiajszt, aludjék meg a tüze, hogy öjjem meg Világszárnyát, met adok egy dögöt. Igen de Világszárnya es megsirült: Csókacska, csókacska, kirájfiúcska, erejszd reá kék lángra azt a tál viajsztj aludjon meg, hogy bírjam meg a sárkányt, me neked adom az egéjsz dögököt mind a három hídtól, hogy edd meg magad a te nyámjaidval.^ Akkor le es erejsztette a viajszt, Világszárnya megölte a sárkányt, s ment a testvéreihez. Kejjetek testvéreim, met mitőte aluszunk,feljött az álldott nap. Felkőttek, térdre álltak, s meghálálták a jó Istent, hogy megláthatták az álldott napát es. Kejjetek bátran, hogy indujjunk! n Az ördögön szüle bába es hírt kapatt, hogy jő Világszárnya. Mikor el indultak, egy kút lett eleikbe. De az a kút az ördögön szüle bába leányából lett. Az verte a leányát, mitudna belőle lenni, hogy megöjje őköt. (3 azt mondta: Leszek egy kút, adok szonnyuságot rejik. ők kell igyanak abból a kútból, s meg kell hajjanak. Mikor odaértek, ojan erőst ihatnékjuk vót, hogy majt mennyének neki a kútnak, ijjatok meg, hogy igyam én előttetek, mondta Világszárnya. Keresztesen vágott a kardjával a kut felett, s méreg lett a viziből. Immá igyatok! De többet nem vót ihatnékjuk. Siejseték bátran mennyünk elé felé! Az ördög szüle bába, csak
