Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Erdész Sándor: A "Szépmezőszárny" név eredetéhez

Majd elmegyen az árpához,majd ugyancsak szinte egy kalász leszakított. De rőt még neki egy kölestáblája is, abbul is levett egy szép kalászt, örömmel ment haza: Milyen szép a vetés! Bemutassa a kedves feleségének és mondja: - Ugyan de gyönyörű! Milyen nevet adjunk ezeknek? Erre megfelel egy, a Mezészárnya: - Oh apám, ne adjál nekünk nevet, nekünk már van nevünk! * Megdöbben az öreg, ahogy a kalász megszólalt. - Hát gyermekem, hát te engem apádnak... - Hát persze hogy apám, a maga födje szült minket! Az én nevem Mezőszárnya! A másik mondja: - Én vagyok - azt mondja - Bűza Józsii A harmadik mondja: - Én vagyok írpa Mihály! Mink meg vagyunk már keresztelve! Boldogul élt az öreg egy darabig, de boldogul. Gyarapodtak.Azt mondja Mezőszárnya: - Apám! Mondja, mért van mindég setét? - Óh édes gyermekem, azt ne is kérdezd!Régen elrabolta a három sárkánytestvér az égrül a napot, a holdat, a csillagot! - És nem akadt annak megmentője? - Még ezidáig nem! - No apám én felkeresem azt a sárkányt, megszabadítom tüle legalább a napot, ha lehet! - Óh drága fiam, ne indujj el, gyenge vagy te ahhoz, az negyvennyócfejtt* sárkány! - Az semmi! Mondja a két bátyjának: - Bátyáim, fogtok ti engem követni? - Hát mért nem? - Igaz, nektek nincs hatalmatok hozzá, de velem lesztek legalább! Jő? - Igen! - Hátha segítségetekre is szükségem lesz! Na kérem! Felkészültek, elbúcsúztak a szülei háztul, megindultak, mentek. Eccer tanáltak űk egy tiszta rézhidat. Azt mondja: - Bátyáim, itt megpihenünk, le kell nyergelni, lemenni a híd