Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Erdész Sándor: A "Szépmezőszárny" név eredetéhez

alá! Párasa a két "bátyja elaludt mindjárt, mert nem is vót szabad nekik látni a tragédiát JLkkor fl a hidat össze-vissza darabolta és össszetörte. Arra ment a tisenkétfejű sárkány. - Hej - azt mondja - te híres Mezőszárnya, hallottam híredet, hogy te leszel a világon! Te itt jártul, a hidat összetörted!Se ha itt rónál - azt mondja - elbánnék reléd! Árral kiugrott, azt mondja: - Itt ragyok! Hogy megyünk? - Kardra! Kardra Összementek. Két osapást csapott Mezőszárnya,már tizenegy feje leesett a sárkánynak. - Idehallgass, adjál kegyelmet! ín tudom, hogy mit akarás, hagyd meg a tizenkettedik fejemet, megmondom hol a holdi - Nos, mondd meg! - A nyeregkápába ran berarrTa! Akkor lerágta a tizenkettedik fejét is, kirágta a nyer felszaladt a hold. Felkőt a két bátyja. - Gyertek bátyjáim, menjlnk! - Jaj te Öcsém, milyen szép világos ran, a holdrilág fenn ran! - Annál jobb, ha világos ran! Hem mondta nekik, nem mondott semmit, hogy ű mit csinált, milyen harcos. Mentek tovább mentek. Megint mentek,nagyon sok ideig mentek, egy tiszta ezüsthidat találtak. A' rőt a huszonnégyfejű sárkányé,a középső sárkányé. Annál rőtak a csillagok elrabolva. A két bátyja ott is elaludt, el kellett aludni nekik, na lássa az ű viaskodását. 0lyan hatalmas rőt maga is, hogy ű erre rőt alkotva, össze-vissza törte az ezüsthidat. Megyén arra a sárkány* Ordítsa,a tűset már kilomét

erekrttl ontsa a száján, a huszonnégy száján. - Hej Mezőszárnya! Az öcsém hídját össsedőlted - azt monta -, megölted és as én hidamat is összererted! Ha itt rónál így és így csinálnék, úgy szí jj eltépnélek, hogy a szélnek nem róna belőled mit rinni! Azt mondja: - Itt ragyok! Hogy óhajtod? - Birokra! - Na, gyerünk!