Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Vargyas Lajos: Magyar népdalok francia párhuzamai

gosan rált "énekbetétes mesévé". Végezetül lássunk ismét dal és dal közötti egyezést. Előző füzetünkben, az áj< dalok közt már közöltük az alábbi dalt (19.sz.) s variánsát is közétettük már Pt 121-benj most, könnyebb összehasonlítás kedvéért legalább szövegét újra idézzük. Három huszár a caárdába így gondolkotik magába, így gondolkozik magába: Hová megyünk éccakara? gy közülök kitalálta: özvegyasszony kunyhójába, zvegyasszony kunyhójába, Hol az ajtó nincs bezárva. Gyer be huszár a házamba, Itt a divány, ülj lé rája! Az ágyam is lë van vetve, Hogyha akarsz, feküggy Delë! Nem fekszek le az ágyadra, Nem kőitől fél éjféltájba! Pelköltlek én ojjan jókor: Éjfél után egy órakor. Éjfél után egy az óra, Kell fel huszár, erigy haza! Még a kutyák eem ugatnak, Szomszédaim is alusznak. Változataiban néha 3 legény vagy juhász gondolkodik a pusztában, néha viszont mindjárt csak egy. Ez a hármas szám,ami a továbbiakban beleolvad az "egy^-be, mert t.k. csak agyról van szó, a franciában is hasonlóképp szerepel. Náluk különben igen sok szövegben tapasztaljuk ezt a Marót Károly akadémiai szókfoglalójában tárgyalt jelenséget, íme a francia megfelelő: (Gagnon, 178, Kanada - sorismétlések és refrain nélkül) M'en revenant de la Vendée, Dans mon chemin l'ai rencontré. Trois cavaliers tort bien montes. Deux a cheval et l'autre a pied. Celui à pied m'a demande: Oh irons-nous ce soir coucher? Chez nous, monsieur, si vous voulez. Vous y trouvrez un bon souper, Et de bons lits pour vous coucher. Les cavaliers ont accepté. A francia ének nem folytatódik tovább, nyilván töredék, mert **, szere i,ő hajnali költögetése és távozása u leány vagy asszony szobája-