Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Babus Jolán: Adalékok a lányai aratáshoz

haujj. Bővebb régét, mely a felsőkarra kerül,házilag szőtt madzag köti össze, melyet a nyakukon átvetnek, hogy megtartsa a karkesztyüt a karjukon. - Lábukon a tarló" szúrása ellen ócska csizmaszárból házilag készített bocskort visel

nek,a

mit vékony bőrszijjal fűznek össze (3fh.ábra). Az aratők bocskorban szoktak járni, ezért a kis fürj "Pitypalaty**, szavát így értelmezik: "Boc8koross!Bocskóross!

w Az érett búzában megszólaló madárka az aratókhoz szól. - A férfiak is ócska, rossz ruhában, ingujjban, vagy ing nélkül aratnak a tűző napon, bocskorban vagy ócska cipőben. Az aratóknak kiviszik az ebédet a mezőre; jó* ebédet főznek a dóugosoknak

, mert az aratás az egyik legnehezebb munka. Többnyire valami habart ételt esznek, ecetesen, mert azt nagyon üdítőnek találják a nagy melegben, s édes sült tésztát vagy főtt tésztát. Ebéd után kissé pihennek, alusznak egy fa ragy kökénybokor árnyékában, de nem uzsonnáig, mint régen, csak egy órácskát. Sietni kell a munkával. A reggelit kiviszik magukkal: szalonnát, kenyeret. A szalonnát megsütik nyárson, az árokparton. Kutvir~*, vagy tisza^izet isznak rá a cserépkorsóból. A tiszavizet legtöbben jobban szeretik, lágyabb és nem annyira hideg,hogy a nagy munkában kimelegedett embernek megártana.A korsót árnyékos helyre teszik, fa alá.vagy kereszt alá,még he is takarják a levetett ui iasukkal

. vagy a kendőjükkel, hogy fel ne melegítse a vizet a nap. Néha valamelyik arató vigyázatlanul a napon felejti a korsót és jól megmelegszik a víz. Ilyenkor azt mondják: "Kitette a beregi árnyékra!" A tiszavizet máramaroai bor

nak hívják. A vacsorát nem viszik ki nekik. Amikor befejezték az aznapra tervezett munkát, hazamennek. Bizony, sokszor fenn van már a csillag az égen, sőt be is sötétedett, mire hazaérnek. Megvacsoráznak, lefeküsznek, mert 4A ábra. 4/a ábra. Bgykocsú kasza