Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)
Vincze István: Szőlőművelés és eszközei a borsodi hegyközben
egymástól 100-120 cm-nyire állanak. Az ültetés helyét iegvkartfk letüséeárel jelölték meg. Ültetéshez sima vadat, sima oltványt,vagy gyökeres oltványt használtak. Íz Hitetés fii ró titán történt. Laza talajhoz fafurót, megtllepedett talajhoz vasfurát alkalmaztak. A palántát Hitetés után, hogy a kiszáradástól megóvják, kis földkupaccal fedték he, hecsirké*zték . majd a tő helyeit leszurdalt venyigével jelölték meg. Az uj szólók telepítése vidékünkön csaknem teljesen oltványszőlökre alapozódott. A telepítés első időszakában a direkt-termő fajtáknak (amerikai vad fajták) nem volt szerepük. Az oltás alkalmazását a szőlőben meglehetősen ritkán találjuk a korábbi időben.Még tekintélyes szakíróink is úgy nyilatkoztak a mult század közepén, hogy az oltás szőlészetben alkalmazása felesleges luxus... felesleges munkászáporítás.^ Amennyiben szőlősgazdáink ismerték az oltást, annak egy nemét, a törzsoltást gyakorolták: alul a tőkenyakon elfűrészelték a tőkét,behasították és a hasitokba illesztették az oltóvesszőt. ízt mondták nyakba oltásnak, öreg szőlőtövek javítására,megifjitására alkalmazták. A I7III. század végéről értesülünk arról, hogy: w a vén töveknek beoltása néhány esztendőtől fogva igen szokásba ment a Borsod Vármegyei szőlőművesek között,...ezzel ott is lehet segíteni, ahol homlitani nem lehet. Ugyanis vagy az elsanyarodás, vagy a vénség miatt annyira jut a szőlő, hogy arasznyi fát is alig hajt, s következésképpen nincs mit elhoalitani.*^ Az oltásnak még a tőkék megújításánál is kisebb szerepe volt a nemesítésben, míg szaporítás szempontjából nem is jött számításba. A szőlők oltása rendkívüli jelentőségre a filoxéra után emelkedett. Az alkalmazott eljárásmódok, mint a párosítás, a zöldoltás 4 ^ különféle fajtáinak népi alkalmazása teljes mértékben a müszölészeti gyakorlatból került át. ízen a téren így hagyományos etnikus értékű vonásokat nem kereshetünk. Számunkra tanulságos az lehet, ha nyomon követjük az uj eljárások meghonosodásának, a népi gyakorlatban való általánosulásának folyamatát a táj konkrét viszonyai között. Részben a nagyobb birtokosok, részben a falvak értelmiségi elemeiből kikerülő kisebb szőlőbirtokosok állami irányítással és támogatással kezdték a mult század kilencvenes éveiben az oltványszőlők előállítását. A szükséges vadalanyt (a filoxérának ellenálló amerikai vadvessző) az állami vadvesszőtelepek bocsátották a termelők rendelkezésé re .Termesze te sen az állami támogatás előnyeit elsősorban a nagyobb birtokosok élvezték. A kezdeti időben a kistermelő csak nehezen juttat
