Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)
Ferenczi Imre: Egy kovácsvágási cigány népmese
Bz a 161« is elárulja, hogy előadója "nagyvonalúan" kezeli a birtokában lévő mesekincset, a gyakorlott aeseaondő leleményességével szőri a mese fonalát. Fényes Károly meséinek egyik jellemző vonása az, hogy szereti elbűrölni hallgatóit a típusok "önkényesnek 1 * látszó összekapcsolásáral, a motirumhalmozással és a méretek eltulzásával.Ez a törekvés természetesen rányomja bélyegét a mesék szerkezeti felépítésére. Ennek az eljárásnak a magyarázata elsősorban abban az életszemléletben rejlik, amely a korácsrágási cigányokra általában jellemző. Mert bár ténylegesen az általa elmondott mesék, de általában a cigány népmesék nem alkotnak külön csoportot, hanem besorolhatók az ismert tipusrendszerbe, mégis csak ugy érthetők meg igazán,ha a cigány kultúra anyagán belül rizsgáljuk őket.^ A fenti mese alapját képező cselekmény: a férfi ruhába öltözött nő különböző rállalkozásokat hajt végre, s régül átok folytán férfira ralik - az Aarne-Thompson 514 (nemek felcserélése) típusba tartozik.® Teljes egészében beleszörődik az Aarne-Thompson 531 (aranyhajú leány) típusba sorolhatjuk. A mese elején elmondott bátor ságpróba-motirum a Hontl. H. ^ 463 (két viféz jó barát)^ tipus tartozéka, aíg a bizonyíték (réz-, ezüst-, arany gally ragy más tárgy) felmutatásának motívuma az Aarne-Thompson 306 (táncolni járó leányok) típusból való kölcsönzés. Mesénk szerkezeti felépítését vizsgálva önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy felíogható-e önálló típusnak. A kérdés eldöntése nem olyan egyszerű. Látszólag különböző típusok ügyes Összekapcsolásáról van szó, s ezek egyikébe beleépül a nem-csere motivua. Azonban ezt a mesét sem lehet csupán a típusok ötletszerű halmazának mondani,hanea tekintettel kell lennünk néhány fontos körülményre. Abból indulunk ki, hogy a cselekmény középpontjában egy férfiruhába öltözött nő áll, akit cselekedete miatt megátkoznak és férfivá válik; ezáltal a nemcsere motívum különös jelentőséget kap e mesében. Ezt nemcsak az esem^iyek elrendezése igazolja, hanem az a momentum is,ami a mesét adatközlőnk emlékezetébe idézte. Egyik napon arról folyt a szó, hogy az átoknak milyen következményei lehetnek. Jónéhány esetet följegyeztem már, amikor megszólalt az "öreg Károly", a mesélőm: "Tessék elhinni, igaz vót az mind." Még aznap,ahogy délután visszatértem a telepre, azzal fogadott: "Megfogtam egy mesét, hogy átkozta meg Szűz Mária a világi vitézt.Nagy .mese." Ekkor mondotta el a szóbanforgó mesét. Nem véletlen tehát, hogy 'áz átokről való beszélgetés éppen ezt a mesét idézte fel adatközlőm le ml ékezet éh en; s hogy felidézhette, az arra mutat, hogy legfontosabb
