Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Kallós Zoltán: Gyimesvölgyi keservesek

•agy: "Teremtett az Isten Vara, Félretett egy szürke jóra, Szürke jónak rörid lába Belé Tondozott a sárba." Ujabban egyesek szerint halott-rirrasztóban is szoktak keservest énekelni. Ez a szokás a helyi magyarajka cigány lakosságtól ter» jedt át a csángók körében. Egy másik éneklési alkalom a lakodalmak. Lakodalmak alkalmára! inkább csak a férfiak énekelnek keservest. Éjfél titán,hajnalban szokás mulatozás közben keseregni. Egy-egy jó énekes keserresaérel hallgatóit sírásra is fakaszthatja. Én olyant is láttam, hogy ő maga is sírt éneklés közben. 1 hegyen pásztorkodó leány énekét a falu lakossága figyelemmel hallgatja régig. Énekéből kitetszik, ha szlre rálasztottjáTal jól egyezik ragy épp akkor haragot tartanak: "Szerettelek, kedreltelek, Ameddig megismertelek. Mióta megismertelek, örökre meggyűlöltelek. Hogyha szeretsz, ojant szereis, Hogyha elhagy, könnyen felejts. Mert én szerettem egy szépet, Felejteném de nem képes. Ugy akartalak szeretni, Hogy azt meg ne tudja senki, De meg tutta egy vén asszony S abba jár, hogy elválajszon." A falu lakossága nyilván tartja és tisztelettel veszi körül a jó énekest. Mindenkiről tudják,hogy milyen keservest kedvel leginkább, ^gy-egy éneket úgy is tartanak nyilván mint valakinek a keserveasa.Pl. inekes Gyurka keservessé. Egyik csángó leány Csikba ment férjhez. A csiki falvak nem olyan elszórtak, mint a gyimesvölgyi csángó telepek. "Ott sűrűn rannak mint a faluba szokás, nem ojan gyéren, mind itt nálunk. Alig várom ide jöjjek, hogy itt kiénekelhejsem magam. Benn a faluban nem es lehet még keseregni se. Mikor kinnt a hegyen énekelhetek,úgy érzem,hogy a fellegen járok,mind a madár."Ezért említi annyi keserres szöreg a madárkát! "Árra az a kicsi madár. Aki minden ágra leszáll. Hát én mijén árra ragyok! Vajon mijén ágra szállok?"