Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Kallós Zoltán: Gyimesvölgyi keservesek

2. Hazám hazám, csendes hazám, Csak bár határid láthatnám! Látom füstj

it, de csak elig, Hogy az égen zengededzik. 3. Mind azt mondják: nem a füstye, Met a nagy hegyeknek ködje. Páj a szűvem küjjel-bejöl, Nyomja ja bánat kétfelől. 4. Bánat bánat, de nehéz vagy! Be rég hogy a szŰvemen vagy! Oian bánat a szűvemen, Ket rét hajlott az egeken. 5. Még ha egyrét hajlott vóna, Szűvem meg es szakatt vóna, Kő lett vóna, hasatt vóna, Ha viassz, elolvatt vóna. 6. De nem vét kő s nem hasadott. S nem vót viassz, nem olvadott De magába mind elfogyott, Csak magába elhervadott. "Én ezt az éneket Pál István apokántól tanultam. 6 FelsőlokróL, Görbepatakáról szállott ide bé Apahavaspatakára. Azétt hijják most Pál Istánok patakának es ezt a patakot. Hogy ő idegen vót itt azétt búsulta hazáját." Gyimesközéplok, Tarkó megálló. Ambrus Josefa, 67 éves. 1959. 2. /: Jaj de nekem annyi iutott, Valakinek el es adok. :/ 3. El es adnék, de nincs kinek, /: Mer a bu nem kell senkinek, :/ Senki ember gyermekinek. 4. /: Úgy megvagyok búval rakva, Mind az enyedi almafa. :/ 5. /: Egy vagy kettő terem rajta, Meges az ágát lehújza. :/