Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Kallós Zoltán: Gyimesvölgyi keservesek

Inba s a szereteje jöhet este héjzá. Kiállott a kőszikla tétéire pásztorkodni, örzötte a juhokat.! guzsajját felszórta az őribe, fonogatott s közbe énekelte ezt a keserrest. Ii hallotta, azt hitte messzünnet, hogy ő bánatába kesereg. De há neki egyéb baja rőt. Az ember örökké tutta, met a kalibája csak ott rőt nem messze a kősziklátul. Este ment biztosra, hogy az ura nincs ott a menyecskének, met ő imá az énekhői tutta." Erre a dallamra azt mondják, hogy a pásztorok keserresse és ? előző hatszótagú „sző' régződésű dalokra is. Lészped, Holdra. Deák Ilana, 53 éres. 1955. 2. Anyám édesanyám, átkot rettél reám. Hogy ne legyen nekem soha csendes hazám. Bánát nehéz bánat, közel ne jejj heizám! Méges közel járál, szűrömre leszállal. 3. Szűrem közepibe egy nagy körért,raktál, S annak teteiibe feketegyászt húztál. Gyászos az életem, míg a féden élek, Azétt árra ragyák, fédig gyászba ragyák.