Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Kallós Zoltán: Gyimesvölgyi keservesek

4. Madárka madárka, ne zavard a vizet. Hogy igyam "belőle. Hogy iriak levelet Ipámnak s anyámnak, szöbéli mátkámnak, Szájj az ablakjára 3 tedd az asztalára. 5. Hogy mikor belenez, ejsék meg a szüve, Hogy neki es vagyán egy árva gyermeke, Hogy lájsák megHJk es, török rabja vagyak. Török rabja vagyak, talpig vasba vagyak. 6. Megunta kát kezem hírharangot húzni, Megunta kát lábam vasakat zergetni, Kezemen lábamon rabszíiat Utetni

t Karcsú derekamon rabszíj at hordojzni. 7. Az idegen földön olyan beteg vagyak, Szomszédim házáig élig elámbojgak, t

zomszédim azt mondják: talán meg es halak, n es azt gonolam, meg sem es maradak. 8. Madárka madárka, csácsogd rigocska, Csendítsd meg nyelvednek gyönyörű szólását, Fnjj az én szűvemnek vigasztaló nótát. Ki meg búsította, meg es vigasztajja, Vagyon atyánk nekünk, ki meg vigasztajja. Gyimesközéplok. Demeter Anna, 70 éves. 1960. 2. /: Én Istenem, tekints reám, :/ /: Több bánatot ne hints reám. :/ 3. /: Kit hintettél, . elégítsd meg :/ S a szűvemet vigasztald meg, A bánatban ne haj jak meg. 4. /: Irigyeim sokak s nagyok, :/ /: Magam csak egyedül vagyok. :/