Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Németh József: A sümegi népi fazekasság

díszes, nen való volt már vendég elé, akkor permetlé méréshez használták fel. Az ivóvizet nemcsak otthon, hanem a hegyen is kantában tartották. Szükség is volt Sümegen ilyen nagyméretű vizes edényekre, mert az egész városka sziklán épült és csak minden utcasarkon volt egy kut. A vizet ugy kellett kantákban, vödrökben a házhoz szállítani. Hogy friss vlz legyen minden háznál vagy kantában, vagy korsóban állt a víz az asztal alatt,esetleg a vizespadon, mert bizony a káptalanfaiak szerint "lusta" lesz a vlz a zománcos vödörben. Azonban a kanta sorsa is a csapos korsóé lett, mikor kiöregedett, permet levet mertek vele. A zsidófazék tulajdonképen rituális célokat szolgált, a "sóletet" főzték benne, de falusi viszonylatban is elterjedt, levesféléket főztek benne, vagy bödönnek használták. A levest, főzeléket mázaspohárban, bögrében vitték a mezőre, kőfejtőben az embereknek ebédre. ?ödőt tettek rá, karkosárba helyezték és kenyérruhával letakarták.Az ebédhordó pohárnál kisebb pohárban tejfelt tartottak, mázaspohárban vitték eladni a piacra a tejfelt. A sümegi heti piacon ritkán látni gyári edényben tejfelt. Ha dödöllét, krnmplikását, krumplit, húsfélét vittek mág ebédre, akkor azt kislábasba tették. Otthon a levest, főzelékfélét,tésztát tányérban szolgálták fel, a krumplikása került a kásás tálba. A rétest, lángost, palacsintát gömbölü tepsiben, a libát, kacsát, oecsenye féléket a kármentőben sütötték. Habár a hosszntepsiben sütötték a kalácsot, a húsvéti kalácsot a kármentőben sütötték. A kuglisütőben sült a komaebédhez a zsömlekugll ós a paszitára a kőttkugli. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a mázaspohárnak és a tálnak volt egy különös használati módja, ami a környéken még ma is divatozik az egyes falvakban: komapohár és a komatál. Mikor az asszony megszült és erről a leendő komaasszony értesült, illendőkép felkészült arra, hogy öt napon keresztül,régebben kilenc napon át, táplálja a betegágyas asszonyt, de tudunk olyan esetről is, hogy az egész családot. A komaasszonynak akármilyen sürgős dolog idő volt, nem feledkezhetett meg védencéről, személyesen kellett elvinni a reggelit és ebédet. Az ebéd mindig annyi volt, hogy abból a vacsora kitellett. Az öt nap étrendje a következő: Mindennap reggelire két darab "nagy zsömle" és kb. 1-2 liter tejeskávé. Ha a városi pék nem küldött ki zsemlét a faluba, vagy valamilyen oknál fogva nem tudtak zsemlét beszerezni,akkor "pusztatésztát"