Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Németh József: A sümegi népi fazekasság

dénytipus került még a "plattnira",-e "sparheltes lábas". Az előbbiben husievest szerettek különösen fizni. Azt mondják, hogy az ilyen edényben készített husl°vesnek párja nincs. De hozzáteszik a férfiak, hogy a kocsonyának ha onlókép. A nagy "aratófazekat" kivitték a mezére, ott vas háromlábra tették és a mezőn nyilt láng mellett főzték meg az aratoknak a gulyást vagy a húsos káposztát. Ha kész volt, kiöntötték az arat^tálba és körülülve, vagy feküdve valamelyik hűs fa árnyékában fogyasztották el az ebédet. A "sparheltes lábosban" inkább krumplis tésztaféléket készitet tek, mint "dödöllét", "krumplikását". Tolt külön zsírsütőlábas,lekvárfőzőlábas. A zsírt cserép tésztaszűrőn szűrték át "bödönökbe", a lekvárt "köcsögökbe" rakták. A nagyobb lábasokat ritkábban használták é>ezért helyük a "kamurában" volt, ellentétben a kisebb edényeké-el, melyek a "stelázsin" helyezkedtek el. Az aratótál és vej ling a falbavert kovácsszegen lógott. A kisebb lábasban tejet forraltak és erre is azt mondták, hogy sokkal jobb, mint a gyári edényben megforrt tej. A 1/2 liter és 1 literes lábas nég rántás k'szítésér*. szolgált. Minden valamirevaló szőllősgazdának volt "hegyi lábosa". Valamikor a pincékben nem volt lakószoba, nem lehetett befűteni és főzni, hanem a hegyilábast kivitték a pince előtti tisztásra és ott főzték meg vörösborban a nyulat, a pörköltet cseresznyepaprikával és egyéb horkorcsolyás hegyi ételeket. Eredetileg a lábasnak három lába volt, hogy könnyen tudjanak tüzet rakni alája.A hegyilábasnak födőj-t tányér gyanánt használták, állva is lehetett enni belőle, mert füle volt, ami által kéz^e lehetett venni. Amikor már a pincéknél lakószoba vagy konyha is épült, és kisebb méretű esikósparhelt került a helyiségbe, akkor is megmaradt a hegyilábas, de a lábak nélkül. Ma is készítik a hegyilábast, de ma már nincs a födőnek "fogantélja" (II.tábla,1.kép), hanem csak gombja a tetején. Varga István bácsi ezt még megtetézi azzal,mert csak külön rendelésre készít, hogy beleírja a tulajdonos nevét,lakhelyét és a készítés idejét. Ha elkészült az étel a hegyen, akkor a lábasból közösen ettek. Az ételhez a gazda boroskorsóban,csaposkorsóban, vagy bokállában hozta a bort. Ha a korsó megcsorbult, a máz lekopott róla és nem volt már