Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Németh József: A sümegi népi fazekasság

A "kurung", rajta egy "kanta korsó", baloldati a "gyarópad*, előtte "fődverősulok". Nehéz munka volt ez. Nem is akar ma száradt, a földeskamarába került. Az edénykészítéshez szükség',

s mennyiséget mángorlóval porrátörték. Ezt a lisztfinomsága port a téglásra hordták.A babnagyságú* darabokat," stámpuszt" a "foc805 hordóba" szórták,melyben víz volt. A hordó nagysága kb. 3 akós volt. Ha a "stámpusz* megázott és szétmállott, akkor a "focsot", egy négyszögletes rostán átöntötték és a*focs" belefolyt a tégláson felhalmozott agyagpor közepén képzett mélyedésbe. Most falapáttal jól öszszekeverik, ha még kevés a víz mennyisége az agyag ban, akkor "harmatolják". Az előkészítés további menete ugyanaz, mint a tálföldnél. senki "bögreteremtő" lenni. Az agyag felkerült a korongfejre és a mester vagy a segéd kiformálta a híres vékony és könnyű sümegi edényt. Ha több darab készen volt már, akkor rövid időre "tálcán" kihordták az udvarba szikkadni. Ha a széle és feneke eléggé jó volt, akkor behordták vissza a műhelybe "fülezni" az edényeket. Ezután hűvös kamrába, pitvarba hordták, ahol egy hétig állt, majd az udvarba vitték fél-, vagy egyórára. Utána raktárba kerül, míg egy égetésrevaló összegyűlik.