Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)
Németh József: A sümegi népi fazekasság
A sümegi fazekaB-munká k fajtái Mivel a sümegi fazekasok jórésze maga is paraszti munkával foglalkozott, jelenleg Targa István feleségével és fiával az Öreg-Baglas hegyen levő 717 rj öl szőlőjükben és a Töröskőn levő 487 • öl szántójukon dolgoznak, jól ismerték a parasztok igényeit, szokásait és ennek megfelelően készítették edényeiket, egyéb használati tárgyaikat. (Tsak jóval később, a polgárosodás korszakában kezdődött meg a városi ízlésnek megfelelő munkák készítése. 1 fajták felsorolásánál a helyi szempontokat vettük figyelembe. Sümegen ugyanis a készítményeket nemcsak a mesterek, hanem a helybeli vásárlók is csak ugy értékelik,hogy "ez jó fazékföldből készült", emez pedig "csak tálföldből". A fazékf ldből munkált edények értéke, becse nagyobb volt. A sümegi fazekasok mindig büszkék voltak, hogy az ő edényeik tUzállóak, nem repednek el a tűzön a füstöskonyhában, de a "sparherden" sem. Az ő fazekukban főtt a legjobb töltőt'káposzta, vagy az ő edényeikben sült búcsúra a 1 gjohb tökös-mákos rétes, vagy récepecsenye. Egász önérzetesen mondta Targa Istvánná fazekas asszony,hogy "mi mindig büszkék voltunk, hogy a sümegi tejesköcsögben nem büdösödik meg a tej, mint a tüskeváriak fazekában".*® Ezek után vegyük sorra a fazékföldből késztilt edényeket. A legrégibb forma a "parasztfszék"."Tüsszelfazék"-nak is hívják (I.tábla, l.kép). Egyszerű vonalú, csak belül mázas,edény; kivül körbefutó rovátkolások az egész fazékon. A fazék Urtertalma 1 l/2 litertől 20 literig terjed. Ebből a legnagyobb fajtát "óriásfazéknak" hívták. A "szűkfenekű fazék" fülnélküli volt. A "pálinkafőző fazék" kivül-belül zománcos és kiöntócsöves. A "szakállas fazéknak" szakállszerű kiöntője volt. Sorrendben a következő volt a barnamázas "sparheltes fazék" (I. tábla, 2. kép). Nagysága különböző 1/2 litertől 15 literig készült egy vagy két füllel. Alakja tömzsibb volt az előbbinél. Az egészen nagyfajtákat "arató fazéknak" hívták. Agyagabroncs vette körül. Ugyanilyen mázzal és űrmértékkel készültek a lábasok. Díszítve nem voltak, akár az előbbiek. A kisebb lábasnak egy füle, a nagyobbnak két füle volt. A "szakállas lábas" kiöntőjéről kapta nevét. A lábasoknak volt egy különleges formája a "hegyi lábas" (II. tábla, 2. kép). A legősibb főzőedénynek a mása. Itt még a "lábas" szót eredeti értelmében használjuk. A sümegi hegyilábasnak három lába van,
