Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Morvay Judit: A gazdálkodás alakulása Őrszentmiklóson

fuvarozásra használták. A fuvarozás a lovat tartó őrszentmiklósi ember gazdasági életében igen komoly pénzforrás volt. Saját mezőgazdaságukban a parasztok a legritkábban használtak lovat, s akkor is csak kisegítésképpen. Ha nem volt fuvarozás, a lovakat kicsapták a Vermesbe, s akkor mentek értllk, amikor ismét szükség volt rá. A lóállomány egyúttal a gazdagságnak is fokmérője volt.A jómódú gazda 4 lovat is befogott a fuvarba. Ugyanakkor a szegényebb, 3-4 holdas vagy földnélküli zsellérnek nem volt egyetlen lova sem. Ellentétben a szarvasmarha neveléssel, tenyésztéssel, a lovakkal csak kereskedtek. Jászberényből, vagy a szebb csikókat Mezőhegyesről vették és Aszódon, Hatvanban adták el a vásáron. Míg a szarvasmarhát sohasem hajtották a fővárosi állatvásárra, addig a lovakat többször felhozták a "cstitörtöki"-be. (így nevezték a budapesti lóvásárt.) A lókereskedelemmel csak a nagyobb gazdák foglalkoztak, míg a marhakereskedelemmel a szegényebbek is. Igen jelentős volt a disznóállomány. A szegényebb embernek, a zsellérnek is 6-10 sertése járt ki naponta a Váci-hegyre, a kondával. A disznófajták közül csak a mangalicát tenyésztették. Különösen a Nógrád,Hont és Fejér vármegye északi része igényeinek kielégítésére tartották ezeket a szőke,göndörszőrű zsírdisznókat. Nagy nyájban hajtották őket a vásárokra, s ha valami vész pusztított ezekben a megyékben, az őrszentmiklósiak siettek ajánlatukkal elsőnek. Ha pedig náluk a faluban pusztított sertésvész, akkor mindig az Alföld felé mentek vásárolni. - Az őrszentmiklósi parasztok családjuk nagysága szerint és vagyoni állapotuknak megfelelően évente 2-5 disznót vágtak saját használatukra. A juhtenyésztés is fejlett volt és a falu gazdasági életéhen is jelentős tényező. A gazdáknak - földbirtokuk nagyáágára való tekintet nélkül-6-10 juhuk legelt. Két nagygazdának volt csak 20-22 juha. A magyar juhot tenyésztették, ezzel a legritkábban kereskedtek. Inkába a tejéért, de különösen a gyapjáért tenyésztették.A gomolyát és a juhtúrót a tehéntúróval együtt adták el a csomádi szlovák kofáknak, d

j a 90-es években már maguk az őrszentmiklósi asszonyok is vitték be az újpesti piacra, ugyanúgy mint a tehéntúrót és a tejfelt. A gomolyát csakúgy 1, 2, 3 krajcáros csomókba kötőtték.A legnagyobb hasznot azonban a gyapjú adta. Ezt vagy a juhnyíráskor kijáró kereskedőnek ad*ák el a faluban, vagy a váci gubásoknál gubát csináltattak belőle. A le-