Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)
Morvay Judit: A gazdálkodás alakulása Őrszentmiklóson
sősorban munka végzésére használták a szarvasmarhát, értékesebbek is voltak mint a kesébb idekerülő vöröstarka svájci marhák. Hem volt beteges. "Heggel kihajtottuk a legelére, kint volt az egész nap,megélt a "bérén" (kórén) is. Ha meg munka volt dolgozott egész nap. Onnét alulról, az Alföldről hajtották ezeket ide. Nen kerültek sohasem istállóba, a kerítés mellett teleltek ki. Nem is hallottam,hogy abban az időben a marhának baja lett volna." A szarvasmarha tenyésztésének kettős haszna volt: először is munkájáért, másodszor pedig értékesíthetőségéért tenyésztették. A szarvasmarha szaporulatát sohasem vágták le, hanem a borjúból ökröt, tehenet neveltek. Igen gyakran kereskedtek is vele. Mindig az Alföldről, a leggyakrabban a hatvani vásárról vették a marhákat, eladni azonban sohasem hozták ide, de még a budapesti állatvásárra sem, hanem kizárólag Vácra. Itt pedig a felvidéki parasztok és a sovány jószágot kereső bécsi kereskedők az őrszentmiklósiak közvetítésével vették meg az alföldi szarvasmarhát. Figyelmet érdemel őrszentmiklósnak ez a közvetítő szerepe. Igyekeztek minél keletebbről, sokszor Debrecenből vásárolni a szarvasmarhát, mert erre jóval olcsóbb volt, s egy kis őrszentmiklósi feljavítás után, meg sokszor e nélkül is nagyobb árért adták el a váci vásáron. De nemcsak vásárban értékesíthették felesleges állatállományukat, hanem eladták néhány budapesti szeszgyárnak is: ezek felhizlalták éa rendelésre szállították a hízott marhát vásárló bécsi kereskedőknek. A szarvasmarha azonban tejtermékeiben is sok hasznot hajtott. A fehér magyar marha kevesebb tejet adott, mint a később idekerülő svájci. A tejet, tejfelt, túrót, nagyrészt a család maga fogyasztotta el, a vajat főzésnél használták fel. Ami pedig megmarad, azt a csomádi kofáknak adták el, vagy nagyon ritkán, a kilencvenes évek legvégén az újpesti piacra maguk az őrszentmiklósi asszonyok is bevitték gyümölcscsel telt kis puttonyaik mellett. Ilyenkor közösen fogadtak hárman-négyen fuvart. A túrót egy, két, három krajcáros csomókba gyúrták, mindegyikét külön kis kendőbe, s az egészet szalmával bélelt vesszőkosárba tették. A tejföllel telt cserépfazekakat, a köcsögöket faládába, szalma közé állítgatták. Végül az egész felszállítandó árut szalmával bélelt lőfogatu szekérbe helyezték el. A lovakat a nyomtatás mellett szinte kizárólag falun kivüli
