Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Vámszer Géza: Állatnevek, állattereló,-állathívogató és állatkergető szavak Székről és Inaktelkéről

hiány nem lehet számottevő. Adatközlőimet úgy szoktattam a lehető legtöbb állatnév közlésére, hogy előbb a saját állatainak neveit kérdeztem, aztán a szomszédokét, a rokonokét és így szélesítettem néTismereteiket az egész községre, de csak nagy fejtöréssel tudtak egy-két idegen gazdátől állatnevet mondani. A nők állatnévismerete még sokkal szűkebb körre szorult. 11. 6-12 hétig felerészben szoptatják és etetik a hornyút, amíg megtanul enni. Kb. 4. hónapos korában kiherélik. 12. A hojsz

. hajtó, terelő szót ismerik, de csak a környék lakossága, főként a románság használja. 13. Kondor, göndör szőrű. 14. Amelyiknek a nyakán szürke színű a szőr. 15. Laposan lefelé áll a szarva és a füle "landisan,lágyan áll a szarva." 16. Mert úgy repül rá a tehénre, mint a madár. 17. Ma már nem herélnek kakast, "nem tusadoknak vélle, mert azt sem veszik meg drágábban", de régen szarvat is tettek neki, ha kiherélték. A kakas sarkantyúját ugyanis levágták s a feje búbjára sebet nyitottak s így a forró vérrel odaragadt s szarva nőtt". II. Inaktelke. Inaktelke (románul Inucu) egyike a Kolozsvár és Bánffyhunyad közötti Kalotaszeg falvainak. Vasúton 50 perc alatt lehet Kolozsvárról Daróc és Bogártelke állomásáig (Doroltu) menni, ahonnan 5 km-re egy félreeső zárt üstben - dombok között - fekszik Inaktelke. Népviselete, építészete ős népszokásai sok régi kalotaszegi hagyományt őrzött meg. Valószínűleg állatnevei között is lesznek hagyományos kifejezések,amelyekhez ragaszkodnak. A község lélekszáma kicsi,* de az tiszta magyar és református. 1531-ben önálló plébánia volt, de a XVI. sz. végén a szomszédos Gyerővásárhelyhez tartozott s csak 1772-ben lett megint önálló egyházközséggé.

2 Állataikat bánff

yhányadon és Kolozsvárt vásárolják az országos vásárokon. Ha a vásárolt állat neve nem tetszik nekik, azt "elváltoztatják". Az otthon felnevelt állatot is rendesen külseje, egyéb tulajdonságai, vagy valamely régi megszokott állatnév után nevezik el.