Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Erdélyi Zoltán: Bakonybéli villakészítők balkáni utjai

A BAKONYBÉLI VILLAKÉSZITŐK BALKÁNI UTJAI Bakony egyik legnagyobb faszerszám-készítő központja régebben, és most is Bakonybél. A község népének főfoglalkozása az erdőmunka és a faeszközök készítése; szántóföldjük a népesség számarányához viszonyítva olyan minimális, hogy abból csak kevés család tudott magának megélhetést biztosítani. Mind emellett szántóik a hegyek között (vadkárnak kitéve) rossz talajon terülnek el, a kukorica például csak a legritkább esetben érik be, inkább a burgonya termelésével foglalkoznak intenzivebben. A mezőgazdaságban termesztett növényekből Bakonybél mindig bevitelre szorult, ezért a helyiek az erdőhasznát adták a környező községek és a távolabb eső városok lakóinak. A községben alig akad olyan ember, aki ne vallotta volna magát famunkásnak

. (famunkás elnevezés alatt a bakony"béliek nemcsak kimondottan az erdőmunkásokat értik, hanem az olyan embereket, akik faeszközök készítésével foglalkoznak), A faszerszámkészítés különösen nagyít j^iyá volt az első világháború kitöréséig, de intenzív volt a háborús időket leszámítva 1948-49-ig, az erdők államosításáig. A községben még a települési elhelyezkedésen is kimutatható, hogy famunkások éltek ott. - A Község észak-keleti felén egy mély árok húzódik: Cigányárok-nak nevezik. A helyi hagyományok szerint nevét onnét kapta, hogy a múlt században, sőt még az 1910-es évek elején is teknSvájő és famozsár készítő cigányok lakták a nevezett árok északi felső részét. Az árok középső és alsó részét viszont azok a bakonybél! famunkások szállták meg, akik finomabb, precízebb faeszközöket készítettek.A -visszaemlékezések szerint a Cigányárokban még a 30-as években víz folyt: ez hajtotta az eszterga-, és fűrész-padjaikat. Eszterga és fűrészgépeiket maguk a famunkások készítették, sőt szerszámaik egy részét is ők tervezték; kivitelezését a kovács végezte. Mint elmondották nem mindegyik kovácsmester tudta elkészíteni a kívánt szerszámokat, ezért legtöbbször a pápai kovácshoz jártak szerszámkészítés céljából. Szerszámaik nagy részét azonban szaküzletekben szerezték be. Az egyik legnevesebb famunkás (akinek apja, nagyapja, dédapja is fával mesterkedett) az apjától és nagyapjától örökölt eszközöket 1910-ben Bécsben