Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Vargyas Lajos: Dallamegyezések magyar, szlovák é s morva balladákban

szomszédos magyar terület formájával. Nyilvánvalóan átvétel a magyar népzenéből. Manga o r

t

^p° ^^<t°j ^ ^o.n.g.i.s^a, Ethn. 1956,246 Bartók 34.a.sz. Pí - se Ín - rek listy, Listy ma - l'n - vanie, Vesztő, £, « le C 6 . m Ango - Ii Bor - bála Kis szok-nyát var-ratott, j 1 ; J J ; n v; Listy ma - ïu - vanie, Na ho - ru cer - venie. m m m Elül kur - tab - bodott,Hátul hosszab - bodott. Második példánk magyar és francia változatait már szembeállítottam egymással.Ezek közül most csak egyet mutatunk be, hogy lássuk a magyar és tót dallam azonosságát. Ez a kettő is szinte hangról hangra egyezik egymással, különösen ha a fent jelzett cikkben közölt többi magyar változatot is tekintetbe vesszük.A balassagyarmati dallam tehát a francia formának WT^r á

talakításával egyezik: hatszótagos a francia nyolcszótagos sorai helyett; ritmusa szimmetrikus, tripodikus tagolású; főzárlata a 3. fokon van, míg a francia az 5. fokon; dallamvonala is ugyanolyan összevont és egyszerű, mint a magyat. Egyetlen ponton őriz eredetibb sajátságot a magyarnál: harmadik sora a VII. fokon áll meg, mint a francia, s nem az 1.-n, mint a magyar. (Ezzel a magyarországi formák egy fokkal ismét közelebb kerültek a francia eredetihez.) Bartók - jegyzete szerint - 19 variánsát ismerte az egész magyar nyelvterületről. "Három kéziratos tót variánsa van (Hont és Zólyom vm.-ből)" - írja - "melyek nyilvánvalóan átvételek a magyar anyagból". A szlovákok tehát egy francia eredetű dallamot magyar átalakításban ismertek meg, s ők is, mint a másik két nép, ballada szövegek előadására használták fel.