Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

H. Kerecsényi Edit: A baromfi ültetése és keltetése Galgamácsán

talán 20 (csirkéje) le. Megnéztük a fészket, és nen volt benne tojás, csak a fessek. Csak úgy a földön volt a fészek. Jobban kikelt, ninths fészken van." (7) (Lásd: Fészekcsinálás.) Hasonlóan járt egy másik asszony is: "Egy tyúkunk a jászol alá behajt, nea tudtuk hogy oda jár tojni,és ott keltette ki aind a kilenc tojását. Olyan elevenek voltak! Hiába kerestük a tyúkot, soha nen találtuk. Inni eló jótt, de addig el nem ment a helyére, amíg lestük. Többnyire ősszel bújik el." (23) "Bocer kelt a padláson, elbujt a fölső felén, ki is keltette. Aztán egyszer csak hullanak le a csirkék a padlásról. Régen volt már." (26) Egy harmadik asszony szerint: "Hegyek szüleimhez, tilolták a kendert, július utolján, aztán ahogy a kazalnál tilolnak, a csirkék csak kezdenek hullani le. likait aind a 18. Örültünk, olyan volt, mint az élet. Hiába keresték azok is a tyúkot. Sokkal finomabbak (a lopva keltettek), nint az emilyen csirke, nen árt annak semmi, a mienk is c— lyan volt, nint az acél, pedig július utolján keltek, és nen tudtam, ai lesz velük." (27) Nagyritkán az is eléfordul, hogy koratavasszal, sőt télen al el a tyúk: "Tolt már ugy,hogy januárban is költött a tyúk nálunk a garádban (töviskerítés). Négy tojás volt alatta és mind kikelt, mert a helyit aztán megtaláltuk. Olyan elevenek voltak, csak ugy szaladgáltak. Olyan gyönyörűek voltak!" (22) Ha észreveszik, mielőtt kikelnének a csirkék, akkor a legtöbb asszony gondját viseli már a kotlóatyáknak, eteti, sőt néha el is viszik az Ültetés megszokott helyére. Ez utóbbi eset ritka. "Tavaly nekem is úgy költött a tyúkon, lopva. Huszonkettőn alt, de azok úgy kiforogtak a tojásból, hogy na. Már egy hetesek voltak (a tojások), mikor észrevetten, mind bekötödött, mikor meglánpáztuk. Az ilyet is csak eteti az ember." (36) "Szárboglya aljába ment a siónk (kukoricaszár), 13-at hozott elő, olyanok voltak, mint a bors. Csak pár nappal előbb 'vettem észre. Akkor már hagytuk. Nea hoztam be, mert az már reszkir. Nem jő bolygatni. A tyúk már csak azon ül akkor, amit összecsinál magának. Azt hűségesen üli. Illyéskor csak lesi az enber, mennyivel gyün elő. Azontúl sem vittem neki enni. Előjött ő maga." (8) Egy asszonnyal beszéltem csak, aki elégedetlen volt lopvaköltŐ tyúkjával: "Itt is volt, hogy a tyúk aaga alá tojt, és kiköltötte a tojást. Három kelt belőle. Tagy vizet tojt maga alá. Hegöregszik maga alatt a tojás. Nem is erősebb, mint a többi kelés." (19) -