Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)
Uzsoki András: Egy szigetközi aranyász és felszerelése
Ujabb rakást hánytak a saroglyára és megismételték az előbbi műveletet. Ha közben szél fujt, akkor egy nagyobb és egy kisebb "lészát" (nádfal) fontak, ezeket az aranyászdeszka és a n kut n elé állították a széllel szénben, hogy megakadályozzák mérés közben a víz szétfröcskölését. 1 "lésza" hideg szélben is védelmet nyújtott, mert "árnyékot" adott. Ha sürgős rolt a munka, pl. a Duna áradt, akkor éjjel is dolgoztak a "lészára" akasztott "nincs" (mécses) fénye mellett, i mécsest használat után fátokban tartották, hogy a víztől megóvják. Általában délben szokták megnézni a mosás eredményét a deszkára terített posztókon.Az aranyászdeszkának az a fele, mely a saroglyátől lefelé esett, egyharmadán kb. 25 cm széles új, fekete posztóval volt lefedve. Ettől lefelé ugyanolyan nagyságú kopottabb posztódarab feküdt, míg a deszka alsó harmada csupasz volt. A felső posztót "fejposztő"-nak, az alsót "lábposztó"-nak nevezték. Ha az uj "fejposztó" már nagyon megkopott, akkor "lábposztő"-nak használták. Mosás közben a lejtős deszkán a víz sodra lemosta a homokot a földre,de a nehézfajsúlyú aranyszemek a posztó szálai között elakadtak. Félnapi mosás után a posztókat óvatosan összehajtogatták és egy sajtárban alaposan kimosták, majd visszatették az aranyászdeszkára. A sajtárból a vizet óvatosan leöntötték az " aranypor zéró 1", melynek már dús arany tartalma volt. Az aranyporzót ezután fateknőszerű un. M választó"-ba öntötték. Ez, egyik végén fogantyúval, középen keresztléccel ellátott eszköz, melyet víz alá merítenek és himbáló mozgással kilötyőgtetik belőle a vizet, mely magával ragadja a homokot is, míg az aranyszemek a választó alján maradnak. Es a dúsított aranypor még mindig tartalmaz homokot, melyet ezzel a módszerrel már nem lehet kiválasztani. Cserépfazékban szokták összegyűjteni kétheti mosásuk eredményét és ebben szállítják haza. Ha az összegyűjtött homokkupacot felmosták, akkor más helyet kerestek. Pihenőt inkább csak ilyenkor tartottak, noha az aranymosás elég megerőltető munka volt. Pihenő közben titokban halászgattak és vadászgattak. Elővették a ladikban elrejtett, házilag készített elöltöltős puskát és a halészszerszámokat. Hazai élelmüket így titokban szokták kiegészíteni halakkal és viziszárnyasokkal. Az engedély nélküli halászatért a halászok nem szóltak nekik, de ha hatósági emberek érték tetten, akkor nemegyszer lecsukták őket. A Duna mindkét partján sok vadkörtefa volt, így egy kis gyümölccsel Í3 változatossá tették élelnikészletüket. A kétheti éleién fogytával az aranymosó helyek is kimerültek.
