Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Uzsoki András: Egy szigetközi aranyász és felszerelése

Ladikba rakták a falszerelést, maguk is beleültek és a TÍZ hasaritte dket. Rendszerint Ősszel és tavasszal jártak aranyászni,de ha alacsony rolt a Tízállás, akkor nyáron is. is aranyászoknak a sok lapátolás aiatt sokat szakadt a nadrágjuk, rongyos rolt. Arra azonban büszkék Toltak, hogy a csizmájuk kifogástalan Tolt,Kellett is nekik a jő csizma, hiszen mindig Tízben dolgoztak! Rongyos nadrágjukra utal a következő szigetközi mondás is: "Sokat fárad a vadász, Ritkán száraz a halász, Mindig rongyos az aranyáss." Az aranymosd útról hazatérve a további munkában az asszonyok is segítettek. Otthon kb. fél kg aranyporzót öntöttek egy cseréptálba, majd ennek negfelelő mennyiségű "kényesőt" (higany) töltöttek egy lndtollcsővébe, melyen mértékegység jelzések voltak, i megfelelő mennyiségű higanyt aztán ráöntötték az aranyporzóra és kézzel összekeverték, majd alaposan neggyúrták.A higany ezalatt az aranyszeme sekkel foncaort alkotott. Tizet öntöttek a tálba és elkezdték himbálni, hogy a porzd a vízzel együtt körben forogjon. Mozgás közben észre lehetett venni,hogy kis cseppekben összeállt a higany az arannyal. Izeket a f

onesorszeme kot ujjal "kicsípték" és mázas cseréptálkába tették, melyben víz volt» itt a f

onesorszemek egybeálltak. Ekkor leöntötték róla a vizet és a foncsort fehér "gydjos"-ba (gyolcs) tették ugy, hogy a gyolcs széleit Összefogták és zsineggel bekötötték. A zsineg szárát addig tekerték a kötés körül, míg a megfeszült gyolcson át ki nen szivárgott a higany, bent csak egy kemény arany golyé maradt. Késsel levágták a kötést és vas olvasztókanálba tették az aranyat a rajta lévő gyolcsmaradékkal együtt. A konyhában nyitott kémény alatt vékonyra hasogatott "egérfá*bél (égerfa) náglyaszerűen rácsot raktak és meggyújtották. Azért használtak égerfát, mert nem pattogott és nagy hőt adott. Tűz fölé tartották az olvasztókanalat és lassan nozgatták. így égették ki az aranybői a nég benne lévő higanymaradékot*A mérges higanygőz nem okozott kárt egéazségükben, mert a kéményen át a szabadba távozott. Ha a gyolos már leégett az aranygolyőról, még egy kis ideig folytatták az égetést, s ha már szép sárga színe volt, levették a tűzről. Tiszta konyhaasztalra gurították és késsel négyfelé vágták. A vágási felület fényesen ragyogott a fénytelen külsővel szénben. Az aranybeválté helyen csak feldarabolt aranyat fogadtak el, nert többször negtörtént, hogy egyes ara-