Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Schramm Ferenc: Balladák a budapesti könyvtárak kéziratos anyagából

Lovász örssi feküdj a patkára, Bús fejedet hajtsd le a parsára} Föltekinthetsz magas menynyországra Most maradsz csak igas árvaságra. "Azt gondoltam nem leszek katona. Szegény vagyok, mitől Is lennék a De a bírd felírt a táblára, Majd kivitet a külső országra.** Bement örssi a belső szobába Egy kis ruhát szedett nyalábjába, (33

T f.) Bankót kötött a kendő sarkába, Fái kenyeret a szoknya aljába. "Édes anyám, ádes szülőm lelkem! izt sem tudom, hogy hova kell 1 ennen; Katonának viszik galambomat. Jaj Istenen! elölöm magamat* "Mondtam lányon, ráérsz te még: arra, Báérsz még a szerető tartásra!" "Tudom anyán, tudom, hogy ráérek, izt is tudom, hogy nen sokáig élek." (ibony) (MTA. írod. 4° 408 33. f. XIX. század második fele.) U gjil^esjegéaj) Bíró uram, adjon Isten jónapot! Adjon Isten édes fiam, mi bajod? Bíró uram igen nagy az én bajom; A legjobbik pajtásom vágtam agyon. Gyere Pista fllje le itt a lóczára Majd elmegyünk a törvényszék házába Leni Pista a bíró lóezájára Rákönyököl a törvény asztalára. Oda megy az édes anyja, siratja Körül állják testvérei jajgatva _ Ne sírjatok én édes testvéreim (95 f.) A jé Isten úgy rendelte ezt nékem. Édes anyja kiváltaná a fiát Ezüst penzér kérve-kéri, nem adják. Ede

s anyám menj el haza nevelj mást Az is jd lesz katonának majd meglásd.