Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Schramm Ferenc: Balladák a budapesti könyvtárak kéziratos anyagából

Elálltak a zsandárok az utamat Felszedik a sok magyar katonákat Keservesen dalolgatlak daljókat Szomorúan élik az világokat. Írok árok de mély árokba esten, fid

lad babám jaj de elfeledkeztem Kívül estem az árokban nem bellii Most kezdelek szeretgetní legelői. (MTA. írod. 4

r 365 95 f. Kontaminált ballada.) Péterpáli Mihály Nyugovasra mené a fényes napvilág, Átellenben jöve a fehér holdvilág. Akkor eltávoza Péterpáli Miska. Ekkor megérkező Debreozeni Pista. "Ahol jön ahol lön Péterpáli Miska, Az én hű szeretóm Péterpáli Miska Látod-e, látod-e Debreozeni Pista?" - A hogy megérkezék Péterpáli Miska Vérbe fagyva marad Debreozeni Pista Ottan szörnyűt hala hej a szegény Pista! "Fuss ki a kertajtőn Péterpáll Mihály Ott a nagy erdőbe, sűrű rengetegbe Nem juthatsz, nem kerülsz varmegye kezébe." (71

T f.) Lelkem édes anyám, ugyan minek szültél, Lelkem édes rózsám minek is szerettél? Két rőf hosszú zsinór a fehér nyakamon, Két fekete holló néz be ablakomon. Tömlöoz rostélyáról két rőfnyi zsinórról Hajnalban levágták Péterpáli Miskát Kilökték, kilelték temető árkára Temető árkára, pondrók traktáj ára. S

da jöve akkor Tokod! Zsuzsanna z ő szeretője, az árok partjára. "Még el sem temettek, hanem csak itt hagytak Mint a döglött kutyát, pondrók traktajára". Í

egott betemette Tokodi Zsuzsanna, z ő gyenge teste: koporsó fedele. Ruhámnak ránoza: a göröngy felette, Fejtől való fá ja: az ő meredt karja Siron való virág: keble két bimbaja. Föliből kihajtott két tüzes liliom S addig-addig nevelkedtek Amig össze ölelkeztek. (Bakos Albert gy. Biharmegye.) 'WA. írod 4° 408 71 f.)