Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Schramm Ferenc: Balladák a budapesti könyvtárak kéziratos anyagából

Kovács Zsuzsi kérdem törvény nevében, Hol az urad? mondjad rögtön sebtében. - léren szépen komiszárus uramat. Hem láttam én már ma az én uramat.... A hadnagyok Lés Pistát csak keresik, De a házba a városba nen lelik. Lőra ülnek s vágtatnak a pusztába, Ha tudnának találni a nyomára* Éjfél tájban sötét felleg as égen Bus könny ragyog Kovács Zsuzsi szenében. (22 f.) Szegény feje ho karjára csüggesztve Hej mint a nap letűnt s oda Jó kedve. Koczogtatnak a verdozés kis kapun. - Mit keresel, jaj! itt kedves angyalom! -Csák egy o seppig, csak egy cseppig ere assz be, Aztán negyek s nen látsz élve soha se. Csdkolj meg még, ölelj meg még angyalom, utolsó less ez a csók, jaj! jól tudom. Zsuzsi pedig reá borul hevesen, Megcsókolja és sír nagy keservesen. Hagy a lárma, utczán fel s le futkosás. A városban van Lós Pista! - kiáltják} - Áldjon neg a jó Isten, ha engem nen! S azzal kifut s mint a madár elrebben. Lies locscsanva folydogál a Berettyó, Fürévé ússik abba két fehér hattyú. Holttest úszik a zavaros vis felett A parton meg Kovács Zsuzsi kesereg. (MTA. írod. 4° 406 22

T f. XII. sz. második fele. A kéziratban a kötésnél a 22. f. és ver sora vorditva kerültek be. Varró Sándor gyűjtötte Karcagon.) (gaidos András,) Gyászba borúit a sárvégi útoza, Gajdos András nem sétál már rajta; Lovász Orzsi nyisd ki az ajtódat, Gajdos András nem megy már nálatok. "Lovász örssl ne keseregj nagyon, Jó az Isten megsegít galambom, Látd, én szegény árva legény vagyok, En is csak a jóistenben bízok."