Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Győrffy Lajos: A női munka a régi arató- és cséplóbandákban

ujabban szandál volt. Ellátást a kaszás tartozott adni. Most lássuk, milyen munkát kellett ezért a bérért a marokrerőnek Tegeznie. Az aratást a kora hajnali órákban kezdték. Alig pitymallott még, indultak ki munkára, hogy még a "hÜTösön" minél többet learassanak. A nagyobb gazdaságokban 12-16 aratópár végezte a munkát. Rendszerint jól összeszokott, egyforma erejtt emberek álltak össze egy "

bandába

" és évről érre lehetőleg egy gazdához szerződtek le. Az arató is igyekezett jó erős marikverőt fogadni maga mellé. A bandában szigorú munkafegyelem volt. Senkinek nen volt szabad lemaradnia a sorban, de nem is maradhatott le, mert ha az első ember kiért a renden, került a másik végére és a lemaradó nen tarthatta fenn a többi kaszást. Ha valamelyik kaszásnak lemaradt a marokver6

je,még ha akarta volna sem volt ideje segíteni neki a kévéket bekötni. Haladni kellett a többiek után. Egymást hajszolták, hogy a napi porciót - ami kb. egy kisholdat tett ki - elvégezhessék. Csak ilyen erőltetett munkával tudták a felvállalt fejenkénti 12-14 holdat 2 hét alatt learatni. Sietni is kellett a munkával, hogy minél előbb hozzá kezdhessenek a csépléshez. Az u.n. részesaratők egyben a cséplőgép mellé is leszerződtek s a 16 kaszásbői telt ki a cséplőgépet kiszolgáló munkás-létszám, amelyhez még hét félrészes is járult. Ezek szintén a banda marokverői közül kerültek ki. Az u.n. szabadaratóknak

, akik nem szerződtek le géphez, nem kellett ilyen hajszolt munkát végezni. így a marokverőnek is valamivel könnyebb volt a munkája. Ennek ellenére a marokverők, különösen a jó erős lányok, szívesebben állottak el részes aratők nellé, hogy nint félrészesek a gépnél is dolgozhassanak. Az aratás nőd ja - mint már említettük - általában a rendrevágás volt. A kaszás után 4-5 lépésre haladó marokverő favillával összegyűjti a rendet, s mikor már egy kévére való összegyűlt, megáll és még elülről is húz hozzá a favillával a rendből, hogy a kévekötéshez szabadabb helye legyen. A villát földreejti, hozzáfog a kötélcsavaráshoz. Mindkét kezébe felvesz egy-egy félmaroknyit a gazból, a vágott végén lazán összedugja, jobb kezével előre, a ballal pedig hátrafelé csavarint egyet rajta. A jobbkézben tartott kötélvéget a bal hónalj alá szorítja 3 jobbkezével átveszi a balkézbelit, balkezével meg a hónalj alattit. Ilyen módon váltva a kezeket, háromszor megcsavarja a kőtelet és lefekteti rendhosszában az összegyűjtött csomó elé. LábáTal rálép a végére, felT63zi a favill^t és azzal ráhúzza a gazt a kőtélre. Megra-