Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)
Győrffy Lajos: A női munka a régi arató- és cséplóbandákban
gadja a kötél mindkét végét, a csomd felett jól Összehúzza, esetleg jól meg is térdeli a gazt, hogy szorosabban álljon, a kötelet megtekeri, kezeivel fogást változtat és még egy fél fordulatot teker rajta, utána pedig az egyik végét kézzel, vagy esetleg kévekötő fadarabbal aládugja a kötélnek. Ezzel kész a kéve, amelyet végül hasrafordít,hogy a kötés alul maradjon. Eközben a kaszás már jól elére haladt,sietni kell utána. Gyorsan megragadja a favillát és sietve gyűjti utána ismét a rendet. 1 kötélcsavarással és a kéve bekötésével lassanként rendszerint annyira lemarad, hogy csak akkor éri utói a kaszást, ha az megáll kaszát fenni. Ilyenkor néha arra is van ideje, hogy a kötelét elére megcsavarja és hóna alá szorítva gyűjti a rendet tovább a következő kévekötésig. így folyik az a fáradságos, kimerítő munka pihenő nélkül, míg csak ki nem ér a rend végéig. Még jó, ha kiér akkorra, míg itt a rend végén a kaszások megfenik a kaszát,mert utána mindjárt fordulnak viszsza uj rendet fogni. A lemaradt marokverőnek - hacsak nem családtagja: felesége, gyereke a kaszás - nem segítenek. A férfiember általában méltatlannak tartja magához ezt a női munkát s nég csak hozzá sem nyúl a levágott gazhoz. Az ilyet még ki is gúnyolnák a bandában marokverőjével együtt. így aztán nem is igen töri magát senki, hogy segítsen marekverőjenek. Az öreg Szálai András ("népköltő") feljegyezte: "Ha valaki találkozik tán a kaszások közt, aki azt mondja: segíts már a marokverődnek, annak a legkedvesebb szava a marokverőhöz: ha elkérte a jőbért, dögöljön meg, ez az isten, meg az az isten a jő anyját! Kösse be!" Béggel 7 és 8 óra között, míg^megföröstökölnek? van csak egy kis idő a pihenésre, utána 11, fél 12-ig, míg a melegtől majdhogy le nen ^dobbannak", folytatják ugyan ebben a tenpéban a munkát. A délebéd után éppen csakhogy szundítanak egy keveset a legnagyobb melegben, már 2 óra tájban az emberek kezdik kalapálni a kaszát, lehet készülődni újból a munkához, amely most egyfolytában tart estefelé 6-7 óráig, az "ozsonnaig". Ezzel a marokverés az napra bevégződött, de még ezután jön a kévehordás és "keresztelés". Ahogy elfogyasztották a főtt ételt, amit rendszerint naponta csak egyszer, vacsorára ettek és amit szintén a marokverő készített el,indulnak kifelé a tarlóra. Az emberek egy része "bőgővel" felgereblyézi a tarlót, a marokverők pedig összehordják a kévéket két oldalt egyenes sorokba. A keresztrakást a bőgőzésből kimaradt kaszások végzik. Ez már a munka könnyebbik részének számít, de
